Focilabda, zsíros kenyér pirospaprikával, Eszterházy-torta, vitorlázás és Csurka István – a közös keresztmetszet pedig nem más, mint Dörner György, aki ma kerek évfordulót ünnepel. Isten éltesse!
Hetvenéves lett Dörner György, Kossuth-díjas színész, az Újszínház igazgatója, a magyar művészvilág megkerülhetetlen figurája.
Isten éltesse!
Dörner György 1953-ban született Budapesten. Kossuth-díjas magyar színművész, szinkronszínész, az Újszínház igazgatója, érdemes és kiváló művész. Harmadszori próbálkozás után nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1979-ben végzet Horvai István és Kapás Dezső osztályában. Ugyanebben az évben a Nemzeti Színház tagjaként kezdte meg pályafutását. 1982-ben a budapesti Katona József Színház alapító tagja, 1988-tól a Radnóti Miklós Színház társulatának tagja. 1989-től szabadfoglalkozású művész. Játszott a veszprémi Petőfi Színház, a Komédium, a Várszínház, a tatabányai Jászai Mari Színház, a kecskeméti Katona József Színház és a Pesti Magyar Színház előadásaiban. Színpadi alakításai mellett számos mozi- és televíziós filmben szerepelt. Sokat szinkronizált, jellemzően Bruce Willis, Mel Gibson, Eddie Murphy és Michael Douglas, illetve Kirk Douglas ifjúkori szerepei számára kölcsönzi a hangját. 2011 októberében Tarlós István főpolgármester kinevezte az Újszínház igazgatói posztjára, amelynek azóta is vezetője.
*
Születésnapi interjúnk!
*
Van-e legkedvesebb gyermekkori emléke?
Csak kedves gyerekkori emlékeim vannak. Egy focilabda…
és orrvérzésig, látástól-vakulásig foci.
Ez az egyik legkedvesebb emlékem. Aztán az is egy nagyon jó emlék, hogy megtanultam gitározni, mert előtte csak szájharmonikázni tudtam. Dióhéjban legyen ennyi.
Amikor kisgyermek volt, milyennek képzelte el magát felnőttként?
Ugyanolyannak, mint gyermekként. Zsíros kenyér, pirospaprika – ezen nőttünk fel, s nekem például a mai napig a pecsenyezsíros kenyér a kedvencem. Úgyhogy e tekintetben nem sokat változtam. (Nevet)
Hetvenéves lett, ezúton is boldog születésnapot kívánok! Ennyi idő, ha nem is mindenre, de azért már van, amire elég. Arra mindenképpen, hogy letisztuljon néhány dolog az emberben. Van olyan dolog, amihez régen ragaszkodott, de most már elengedte?
Hát, például a villamos fogantyújához korábban ragaszkodtam, mert ahogy ment a villamos, néha rázott, így ildomos volt ragaszkodni hozzá, de most már elengedtem. (Nevet) Már nem is tudom, mikor ültem utoljára villamoson. És a metrófogantyúval is így vagyok…
Van-e olyan rossz tulajdonsága, amin úgy érzi, nem tudott változtatni, de most már megtanult vele élni?
Én magamról biztos, hogy nem fogok semmi rosszat mondani, úgyis megteszik ezt helyettem a rosszakaróim. Nem kell, hogy én is beálljak a sorba.
Én csak csupa jót tudok magamról mondani.
(Nevet)
Melyik az a darab, amit akárhányszor újra és újra meg tudna rendezni?
A Karnyónét biztos.
Melyik az a mű, ami leginkább mást mond önnek ma, mint kamaszként vagy egyetemistaként?
Egy jó műnek – legyen az színdarab, regény, vers vagy bármi – az az ismérve, hogy mindig ugyanolyan jó. Kortalan. Bármely életszakaszában is találkozzon vele az ember, mindig minőségi. Beethoven vagy Bach ma is ugyanolyan élvezhető, mint fiatalként. De említhetném Rameau-t is, aki zseniális zenéket írt; kevéssé ismerik ugyan, de nagyszerű. Most például A gáláns Indiákat hallgatom tőle egyfolytában, mert bele vagyok zúgva. Tehát minden, ami valóban jó, az kortalan.
Kit tart a legnagyobb mestereinek ennyi év távlatából?
Nehezet kérdez, mert gondolom a színházzal, színművészettel vagy a főiskolával kapcsolatban kellene kiemelnem valakit… Bevallom, igazából olyan sok jót nem vártam a főiskolától, de Kapás Dezsőt mindenképpen kiemelném, az nagyszerű találkozás volt. Őt nagyon-nagyon kedveltem a főiskolán.
Nem feltétlen a művészközegre értettem, hanem az élet bármely területére.
Ó, hát akkor Csurka Istvánt mindenképpen megemlíteném.
Mondjuk ő akár még a főiskolához is kapcsolódhat, mert abban az időben, amikor oda jártam, Csurka ünnepelt író és színházi szerző volt. Eljártunk a főpróbáira és a bemutatóira – fantasztikus volt. Második vagy harmadik alkalommal már ismerősként üdvözöltük egymást, ami aztán később kiteljesedett barátsággá.
Igaz, ön nagyon kedvelte annak idején a MIÉP-et.
Nem a MIÉP-et szerettem, hanem Csurkán szerettem… és a szabadságot szerettem… és a magyarokat szerettem.
És ez nem változott a mai napig sem!
Lett olyan hobbija az idő múlásával, amiről korábban nem gondolta volna, hogy szeretni fogja?
Ó, igen, lett bizony.
És mi az?
Imádok vitorlázni. Sohasem gondoltam volna, hogy valaha is vitorlázni fogok, aztán egyszer úgy hozta az élet, hogy vitorláztam egyet, és annyira megszerettem, hogy csupa csoda! (Nevet)
A szakmán belül van olyan személy – akár színész, akár rendező –, akivel kapcsolatban úgy érzi, lehetne akár jobb is a viszonyuk?
Azt hiszem, rendben van minden így, ahogy van.
Ezt is ajánljuk a témában
„Külföldről levetett darabok garmadával tömjük a nézőink fejét: Amerikából átvett musicalekkel, az angol West Endről hozott színdarabokkal, berlini színházak által ajnározott előadásokkal. Én nem akarok ebbe a sorba beállni.” – mondja Dörner György. Az Újszínház igazgatója szerint a magyarok igenis szeretik a magyar szerzőket, akik a világ élvonalába tartoznak. Interjúnk!
Egy időben sokat támadták azért, mert az Újszínház csupa magyar szerzőt játszik. Bántja még ez?
Á, dehogy! Már akkor sem igazán bántott, csak baromi nehéz volt a sok acsarkodót visszaverni. Nehéz volt védekezni, mert a védekezés mindig egyfajta kétségbeesést jelez, viszont, ha nem védekezik az ember, vagy nem támad vissza, akkor pedig olyan, mintha elismerné a támadások jogosságát.
Az egy rohadt nehéz időszak volt, ami a testet és a lelket is képes megbetegíteni, de már bőven túl vagyok rajta.
És hogyha már magyar szerzők, akkor ki a kedvence?
Most például bele vagyok zúgva Herczeg Ferencbe, egyik műve jobb, mint a másik. A színházban nem feltétlenül a drámait játsszuk, legutóbb például Az élet kapuja című kisregényéből írattam egy színdarabot. Egyszerűen frenetikus, nagyszerű! Szóval most éppen őt ajnározom, de nagyon szeretem Szabó Dezsőt is – előbb-utóbb az ő valamelyik művéből is fogok íratni egy színdarabot.
Illetve Wass Albertet is nagyon szeretem. A funtineli boszorkány egyenesen világszám.
Egy időben sokat szinkronizált; kivel találkozna szívesen azok közül a színészek közül, akiknek a hangját kölcsönözte?
Hmm... talán Boleslav Polívkával és Jerzy Radziwilowicz-csal szívesen találkoznék. Illetve Polívkával találkoztam is már, de az nagyon-nagyon régen volt. Az egyikük cseh, a másikuk egy lengyel színész, na velük tényleg nagyon szívesen találkoznék bármikor.
Mit gondol, mi hiányzik leginkább a világból?
Azok a nagy formátumú emberek, akik már nem élnek.
Most, hogy a válság a kulturális életbe is begyűrűzött, hogyan érinti ez az Újszínházat?
Úgy, mint a kulturális élet bármelyik másik ágazatát. Pénztelenséggel küzdünk; az anyagiak hiányával szembesülünk nap, mint nap.
Legutóbb két éve készítettem egy hosszabb interjút önnel, akkor arról beszélt, a forradalomnak nincsenek jelzői, rendszert váltani csak erőből lehet, s hogy nekünk, magyaroknak a békés megegyezéssel kapcsolatban nincsenek túl jó emlékeink. Mit gondol, hol tart most a rendszerváltás a kulturális életben?
Nagyon az elején, én úgy látom.
Aktualitásokról is kérdezném…
Parancsoljon!
Két sajnálatos baleset is felbolygatta a színházi világot az utóbbi időben. Az ön szakmában töltött évei alatt történt ilyesmi?
Persze, hogyne, színész-balesetek mindig előfordulnak. Valaki leesik a díszletről, valakit megszúrnak egy kellék tőrrel, valakinek eltörik a lába, vagy épp felszakad a feje, mert elesik a színpadon. Ilyenek megesnek sajnos. A színház veszélyes üzem!
Mit szól Vidnyánszky Attila felmondásához?
Véleményem szerint Vidnyánszky Attila nagyon is alkalmas arra,
hogy eldöntse, melyik a legjobb módja annak, ahogy ezt az ügyet kezelnie kell.
Nemrég robbant a botrány a Katona József Színházban, mert kiderült, 30%-kal olcsóbban adták a jegyeket a DK-s párttagoknak. Mit szól ehhez?
No comment.
Tényleg?
(Nevet) Tényleg no comment. Nincs róla véleményem. Észre sem veszem, elfordítom a fejem.
Mit gondol arról, hogy L. Simon Lászlónak távoznia kellett a Nemzeti Múzeum éléről?
Eléggé alulinformált vagyok ebben a tekintetben. Nem látok rá azokra a dolgokra, amik miatt elbocsájtották, vagy ami miatt odatették. Nem tudok véleményt alkotni olyasmiről, amiről nem vagyok elég tájékozott.
Hogyha lehetne egy születésnapi kívánsága a magyar emberek számára, mi lenne az?
Eszterházy-tortát kérnék minden embernek!
(Nevet)
Nyitókép: Földházi Árpád
A tömeg nem fideszes, miépes, csurkista vagy orbánista, hanem „keresztény és magyar”, akik egy bő ezeréves identitás kontinuitására építenek. Ungváry Zsolt írása.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
„Csurka István leplezte le először a Soros-hálózatot” – fogalmazott a történész a politikus szobrának avatóünnepségén.
Orbán egyelőre nem mondhatja ki, hogy Csurkának mindenben igaza volt, de a Mandiner már kimondhatja, és a Magyar Nemzet is.
A bukott kancellár megrendült hangú beszédet mondott a helyszínen, azonban a Focus által megkérdezett helyiek vegyes érzelmekkel fogadták a politikus látogatását.
2024 a legtöbb szórakoztató ágazatban és műfajban nem volt egy gyenge év, így könnyedén lehet kedvenceket választani. A Troubadour év végére kiadott 1984 képregénye azonban megkavarja a rangsort.
