Három év múltán egy hispániai muszlim utazó, Abu Hámid al-Garnáti jött ide három évig lakni. Neki jóval kedvezőbb benyomásai támadtak. Az utazó arról tájékoztat, hogy az ország 78 vármegyéből áll, melyekben számtalan erőd, majorság, falu, erdő, kert található, a hegyek pedig sok-sok ezüstöt és aranyat rejtenek magukban.
Hogy élt a vezető réteg, hogy éltek a közrendűek és a szolgák?
Ha az előkelők és a szegények között volt is életmódbeli különbség, ami, láttuk, a feleséggyilkosság díjszabásában is kiütközött, azért
az egész társadalom erőteljes állami szabályozás alatt élt.
Ottó püspök szerint a magyarok a királyuk előtt olyan engedelmességet tanúsítanak, hogy istentelen gaztettnek tartják akár suttogással is megbántani az uralkodót.
Jóllehet 1038-ra még aligha alakult ki 70 vármegye, de a király erős központi hatalma a kezdetektől adott volt, mert István nem vezetett be frank mintájú hűbériséget, ami gyengítette volna akaratérvényesítését, hanem a nyugati modellt a magyar sajátosságokba oltotta be.
Mi az, ami máig nem változott Szent István korának Magyar Királysága óta?
Az állam három fő komponensét a hatalom, a terület és a lakosság jelenti. Ezek közül a „terület” és a „lakosság” összetevőt a honfoglaló Magyar Nagyfejedelemség alapozta meg, de persze egyik sem maradt változatlan az ezeregyszáz évnél hosszabb idő során. Az István királyságával bekövetkezett váltás a „hatalom” tényezőt alapjaiban formálta át, de
újításai közül manapság többen is az ezredik életévük körül járnak, és jó egészségnek örvendenek.
Ezek a területi közigazgatás, vagyis a vármegyerendszer; a latin betűs írott kultúra s benne a hivatali írásbeliség; az államelmélet; az írásba foglalt törvénykezés; a hazai pénzverés és annak állami monopóliuma.
Milyen ember volt István király?
A valaha élt legnagyobb magyar államférfi személyisége a történész számára is nehezen megközelíthető. Szentté avatása, hivatalos kultusza szoborszerűvé tette alakját az emlékezetben, forrásaink csupán egy-egy mozzanatában villantják fel személyiségjegyeit.
Kiemelkedő uralkodói tehetségét dicséri, hogy államforma-váltása ilyen sikeres lett. Tökéletesen átlátta, mit vehet át az elődeitől és mit nem.
Kemény ember volt, de nem öncélúan kegyetlen:
unokatestvérét, Vazult is csak azért vakíttatta meg, mert összeesküvést szőtt ellene. István királyt erős igazságérzet hatotta át: amikor a besenyők megtámadták Erdélyt, hadat küldött ellenük, ám amikor hatvan besenyő férfi járult elébe, de katonái ok nélkül rájuk törtek, István igazságot tett és rabló katonáit felakasztatta.
Nagyobbik legendája szerint István szokott szigorúságát, mely már ifjúságától jellemezte, élete végéig megtartotta, ajkait alig-alig nyitotta nevetésre…Valóban
nem volt sok oka a vidámságra. Noha királyként minden háborúját megnyerte, édesapaként a legnagyobb csapásokat kellett kiállnia.
Fiait, köztük a féltő gonddal nevelt, egyedül felnőtt kort ért Imre herceget is el kellett temetnie: az Árpád-ház így tehát nem az ő ágán folytatódott.
István király életművében él tovább:
három nemzeti ünnepünk közül az ő szentté avatásának napja, augusztus 20. emelkedett a legmagasabbra.
Nyitókép: István Király egyetlen fennmaradt korabeli ábrázolása, mely a koronázási paláston látható