Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, hány genderfluid él a Saar-vidéken? – Íme a német népszámlálás első adatai, jó szórakozást kívánunk!

(A nyitóképen: Sven Lehmann német „queerügyi kormánybiztos”; fotó: CHRISTOPH SOEDER / AFP)

Megint okosabbak lettünk eggyel: jókora késéssel bár, de megjelentek a 2022-es németországi népszámlálás első eredményei,

Merthogy abban az országban, ahol 2018 óta hivatalosan is lehet bárki „harmadik nemű”, és ahol még a parókiai hírlevelek zöme is csak úgy fénylik a sok kis gendercsillagtól, amelyek a se nem férfi, se nem nő polgárokat hivatottak nyelvileg látványosan reprezentálni, vajon hányan akadtak a 82 719 540 lakos közül, akik sem a „férfi”, sem a „nő” kategóriába nem sorolhatók be?

Talán bizony tízezren? Vagy csak ötezren? Netán háromezren?

Ebből 969-en jelölték meg a „diverz”, azaz „egyéb (harmadik) nem” kategóriát (0,001171 százalék), 1259-en pedig a „nincs megadva az anyakönyvben” választ (0,001522 százalék). A balos berlini Tageszeitung szerint azonban ezek „abszurdan alacsony” számok, hiszen

– úgy tűnik, ők egyelőre simán együtt tudnak élni azzal, ha a személyi igazolványukban a két nem egyike szerepel. Azt pedig már meg se tudjuk, hogy tartományokra lebontva hányan „egyéb” neműek; az „alacsony esetszám” miatt ugyanis az efféle aprólékosabb kimutatásokban az illetők akár konkrétan beazonosíthatóak is lennének –

A statisztikai hivatal ezért a részletes táblázatokban egyszerűen hozzácsapta azt a néhány nembinárist a férfiakhoz, illetve a nőkhöz, probléma megoldva.

A Tageszeitung ugyanakkor bizakodó, hogy az önmeghatározási törvény novemberi hatálybalépésével ugrásszerű növekedés lesz tapasztalható: ha végre nem kell majd pszichiáteri szakvélemény ahhoz, hogy Jürgen átírassa nemét nembinárisra,

Igaz, annak idején a „harmadik nem” anyakönyvezésének 2018-as bevezetését is hasonló várakozások előzték meg, tízezreket érintő kisebb forradalom vizionálásával; ebből lett végül ez a 969 fő.

Egyebekben kiderül a német népszámlálási adatokból, hogy 2022 májusában 207 ezer magyar élt Németországban, 214 ezer osztrák, 342 ezer cseh, 914 ezer román és 1,8 millió lengyel – utóbbiak az 1,35 millió törökhöz viszonyítva különösen impozáns tömeget alkotnak. Kérdés, hogy vajon

vagy netán belátható, hogy a motivációk változatosak.

Míg azt gondosan megmérték, hogy mely településen hány és mekkora lakásban terpeszkednek idősek (pedig hány izmos huszonéves férfi vár megfelelő lakhatásra!),

csupán a nyilvántartásokból kinyerhető adatokat tették közzé – olyanok pedig kizárólag a katolikus és az evangélikus egyházra vonatkozóan léteznek, így hát minden mást szemérmesen az „egyéb” kategóriába soroltak, az ateistától kezdve az iszlamistáig. Annyi azért így is kitűnik a statisztikákból, hogy a két nagy keresztény felekezethez tartozók összesített aránya 50 százalék alá csökkent, méghozzá úgy, hogy a katolikushoz képest (is) queerebb migránsbeszállító német evangélikus egyház veszített több hívőt.

***