Cápák, aligátorok, több millió halott – mindez az árvíz miatt

Nyitókép: Moonlighting Films/Lionsgate

700 centiméter felett jár a budapesti rakpartot beborító áradat, miközben az ország számos pontján készenlét van, az emberek pedig ásót és zsákot megragadva védik a szárazföldet az egyre nagyobb területet magáénak követelő víztől. De Petőfi is megmondta, még ha mögöttes mondanivalóval is, hogy a víz az úr! Márpedig annyira, hogy arra egy időben még a filmesek is komolyan építettek. Sőt, építenek mind a mai napig.

Az árvíz katasztrófa

Emlékszik valaki a kilencvenes évekre, mikor még nemcsak a víz volt képes rá, de a katasztrófafilmek is csak úgy áradtak? Ebben az időszakban nem kizárólag az űrből érkezett fenyegetés (A függetlenség napja, 1996; Deep Impact, 1998; Armageddon, 1998), de az alkotók úgy gondolták, hogy bolygónk természeti csapásaitól is rettegni kell, hiszen nagyjából minden az életünkre tör(het).

Az 1996-os Twister óriási viharral és tornádóval forgatta fel a mozikat; az 1995-ös Vírus a madárinfluenzát és a Covidot megelőzve próbálta kiirtani az emberiséget; az 1998-as Tomboló jégben pedig a Föld egyik fele fordul teljes sötétségbe, ezzel egy újabb jégkorszakot teremtve.

No és persze ne feledkezzünk meg a vízről sem. Mert amellett, hogy 1998-ban komoly vízáradat zúdult egy amerikai kisvárosra (Vízözön), illetve hogy 2000-ben egy tengerbe zuhant bomba miatt kellett egy hajó utasainak megküzdeni a szökőárral (Szökőárban – megelőzve a nagyszerű 1972-es A Poszeidon katasztrófa 2005-ös remake-jét), azért máshol is jelentős problémákat okozott az áradás.

A víz és a vadállatok együtt követelnek áldozatot

Felejtsük el azonban egy kicsit a kilencvenes évek katasztrófafilmes dömpingjét, és tekintet nélkül az időszakra, vegyük sorra a fontosabb áradásokat. Akár már a gyerekek és családok számára rendkívül népszerű Jégkorszak-sorozat második része, a 2006-os Jégkorszak 2. – Az olvadás is ide vehető. Persze itt humoros, animációs formában készülhetünk fel a vízáradat érkezésére.

Londont egyébként nem ez az egy áradás veszélyeztette a filmtörténelem folyamán, hiszen a sajátos humorral, emlékezetes beszólásokkal és a szokásosnál is őrültebb, 2019-ben elhunyt Rutger Hauerrel készült Őrült Stone, avagy 2008  – a patkány évében 2008-ra, az ózonréteg elvékonyodásának következtében egész Európában ökológiai katasztrófa alakult ki, emiatt egész Londont méteres víz borítja,

Az okkultizmust, a buddy filmeket és az akciófilmeket ügyesen keverő, 1992-es kultfilm számos olyan jelenetet és dialógust tartalmaz, ami miatt B kategóriás filmként is okkal vált kifejezetten népszerűvé, így kimondottan sajnálatos, hogy a hazai, különleges DVD-kiadáson felül más formában azóta sem látott napvilágot. Ráadásul a szinkronja is fergeteges!

És ha már szörnyek, akkor ne feledkezzünk meg olyanokról sem, mint a 2012-es Csalétek, melyben egy cunami miatt egy kisváros kerül víz alá, a helyi szupermarketben pedig nemcsak rablók garázdálkodnak, de mint kiderül, légy helyett cápa is került a levesbe. A francia Alexandre Aja (Sziklák szeme, Magasfeszültség) 2019-es Prédájában pedig aligátorok vegzálják a házban rekedt, elárasztott szereplőket. De a cápákra visszatérve, nemrég a Netflix rémisztgette az embereket a Szajnát ellepő ragadozókkal, bár ott az áradást egy robbanás okozta.

Mind meghalunk!

De ezek a cápás és térdig vagy derékig érő vízben gázolós mókák csak felvezetésként szolgálnak az igazi katasztrófákhoz, hiszen a víz képes akár teljes városokat vagy éppen kisebb országokat is elsöpörni a Föld felszínéről. Így muszáj említést tenni a katasztrófafilmek két nagyágyújáról is, ahol aztán tényleg rengetegen vesznek oda a természeti csapásnak köszönhetően.

A 2004-es, Roland Emmerich-féle Holnaputánban is több napig esik, majd eljön az áradás, és bár ott egy komplex katasztrófa-kombinációval néz szembe az emberiség, az árvíz már eleve rengeteg áldozatot követel. Hasonlóképpen a 2009-es világvége-filmhez, a 2012-höz, amivel a német rendező (még mindig Emmerichről beszélünk) sokadik alkalommal bizonyította, hogy imádja megtizedelni a civilizációnkat. De a 2017-es Oceans Rising is hasonló hullámokat lovagol meg, csak hát na, a Föld mellett itt a minőség is egészen víz alá került.

De hát nem is érdemes mást várni a The Asylum produkcióitól.

Van még remény?

Egyelőre igen. Legalábbis a valóságban, hiszen a filmekben már számos alkalommal kipusztultunk vagy a pusztulás szélére kerültünk, méghozzá nemcsak az áradások által. Megjegyzem, a felsoroltaknál is több mozifilm és egyből videóra, vagy manapság streamingre szánt film létezik a témában, de talán ezek a legfontosabbak, miközben egy 2014-es Noé is adja magát. Hogy egy Cápavihar mennyire illik a képbe? Nos, mivel nem kifejezetten árvízről van szó, semmiképpen sem erőltetném.

Meg hát nem is hiányzik a víz áradása mellé, hogy még az égből is cápák potyogjanak. A kipusztulással és a mindent elsöprő árvízzel együtt ezt is hagyjuk meg a fantáziának.