Nyitókép: Parászka Boróka Facebook-oldala
„Négy képviselő nem támogatta a Tisza párt képviselőinek csatlakozását a Néppárt képviselőcsoportjához. Ebből kettő magyar. Az RMDSz-es Winkler Gyula és Vincze Loránt. Vincze nem kommentálta, Winkler »erkölcsi okokkal« magyarázta az ellenszavazatot.
Kíváncsi vagyok, milyen »erkölcsi érv« szólt az erdélyi magyar politikusok részéről hét új, magyarországi képviselővel szemben.
Azt is, hogyan tudják megmagyarázni, hogy ezzel a döntéssel például az erdélyi magyar érdekképviselet esélyei romalanak jelentősen az EP-ben.
Vagy arra, hogyan képzeli el az RMDSZ vezetése a magyar-magyar kapcsolatokat a jövőben.
1990 óta az "egyenlő közelség" elve érvényesült a Szövetségben. Ez azt jelentette, hogy az RMDSZ minden magyar párttal igyekezett együttműködni - és nem feláldozni az erdélyi magyar érdekképviseletet a magyar belpolitikai konfliktusok miatt.
2010 óta ez a viszony megváltozott. Az RMDSZ és a Fidesz folyamatosan közeledett egymáshoz (ahogy a többi kisebbségi érdekvédelmi szerv is tulajdonképpen tagszervezetté vált).
De egy valami azért eddig nem következett be. Nem fordult eddig, 1990 óta szembe az RMDSZ más magyarországi párttal. Nem kezdett és nem ment bele konfliktusba.
Ezzel a gesztussal egy olyan játszmába rángatja bele a saját szavazóit az RMDSZ, amelyre nem kapott felhatalmazást, amely gyökeresen befolyásolja az erdélyi magyar jogérvényeítést. És drámai mértékben rontja a magyar-magyar kapcsolatokat, amelyek eddig se voltak túl fényesek.
Ki viseli ezért a felelősséget?
És van-e ebből a helyzetből kiút?”