Csak a szokásos: Putyinról szedik le a keresztvizet a CNN-en

Az Egyesült Államok talán legyőzte a Kremlt a hidegháborúban, ami óta Moszkvát csupán irritáló tényezőnek tekinti, és kétségbeesetten koncentrál az új szuperhatalmi riválisával, Kínával való leszámolásra, de Oroszország és vezetője, akit Joe Biden elnök egy szerdai adománygyűjtő estélyen őrült gazembernek” (crazy S.O.B.) nevezett, nem fog eltűnni – kezdi hosszú elemzését Stephen Collinson.

A CNN cikkírója szerint  Putyin többfrontos, 

az Egyesült Államokban és külföldön egyaránt. 

„Putyin az amerikai politikai megosztottságot kihasználva régóta bizonyítja, hogy a tengerentúli politika legközpontibb kérdéseire is lehet befolyása. Az ex-KGB alezredes, aki egy kelet-németországi helyőrségéből nézte végig a Szovjetunió felbomlását, káoszt szított az Egyesült Államok lejáratására és gyengítésére irányuló céltudatos erőfeszítéseivel. Az egymást követő amerikai elnökök pedig alábecsülték Oroszországot, félreértelmezték történelmi megaláztatásait, és nehezen tudták kitalálni, hogyan fékezzék meg Putyin fenyegetéseit.”

Nyugati megfigyelők gyakran rámutatnak – írja még Collinson –, hogy Putyin vezetése katasztrófa volt Oroszország számára. Miközben az oligarchák kifosztották a természeti erőforrásokat, az oroszokat nemzetközi szankciókkal sújtották, a demokráciát szétverték, és katonák ezrei haltak meg a háborúkban. Az orosz elnök a korábban feltételezettek ellenére – az ukrajnai inváziója megbukhat –  viszont meglepően ellenálló maradt, és a jelek azt mutatják, hogy „Oroszország fegyveres erőinek újjáalakítása és a borzalmas veszteségek elviselése mégis megfordítja a háború menetét, és így felvetődik egy olyan győzelem lehetősége, 

Akinek az amerikai politikába való sikeres beavatkozása eközben azzal fenyeget, hogy olyan szakadást okoz az USA és az európai NATO-szövetségesek között, amely veszélybe sodorhatja a második világháború utáni biztonsági architektúrát.

A cikk szerzője számos példával igyekszik bizonyítani, hogy Putyin milyen módon próbálja hazája érdekeit érvényesíteni az USA-ban.

„Úgy tűnik, hogy egy újabb amerikai választás esik áldozatul az orosz beavatkozásnak, miután az ügyészek azzal vádolták meg Alekszandr Szmirnovot, az FBI régóta dolgozó informátorát, hogy »aktívan olyan hazugságokat terjeszt, amelyek hatással lehetnek az amerikai választásokra«. 2016-ban az amerikai hírszerző ügynökségek úgy értékelték, hogy Moszkva beavatkozott a választásokba, hogy segítse Trumpot.”

Szmirnovot a múlt héten vádolták meg azzal, hogy hamis bizonyítékokat talált ki a Biden család ukrajnai korrupciójával kapcsolatban. Letartóztatása után azt mondta, az anyag az orosz hírszerzéstől származik – áll az ügyészek keddi bírósági beadványában. Ez a fejlemény pedig arra utal, hogy Oroszország újabb kísérletet tett arra, hogy kárt okozzon Trump egyik választási ellenfelének. A republikánusok egykor ugyanis éppen Szmirnov bizonyítékait tartották a Biden elleni vádemelési kísérletük központi elemének. 

„Most, hogy a bizonyíték megbukott, azt állítják,  nem is számított. De Putyin nem veszíthet. A GOP arra törekszik, hogy tovább hiteltelenítse az FBI-t, azaz az orosz kémekre vadászó ügynökséget. 

Alekszej Navalnij múlt heti halála szintén új szakadékot nyitott az amerikai politikában, mert ismét ráirányította a figyelmet Trump azon „furcsa ellenállására,  hogy valaha is bírálja Putyint”. Az pedig, hogy Trump Navalnij üldözését egyenesen a saját helyzetéhez hasonlította, nemcsak groteszk, hanem olyan károkat okoz az amerikai politikai és igazságügyi intézmények hírnevének és integritásának, amelyeknek szintén Putyin a haszonélvezője. Eközben Biden Trumpot a Putyinhoz fűződő kapcsolata miatt ostorozza, ami az USA-elnök szavai „szégyenletes, gyenge, veszélyes és Amerika-ellenes”.

Bármi történjék is ezután, Oroszország központi szerepet fog játszani Biden megítélésében. Ukrajna 2022. februári lerohanása után az amerikai elnök arra kényszerült, hogy megerősítse a NATO-t, több milliárd dollárnyi fegyvert és lőszert küldjön Kijevnek. Két új tag, Svédország és Finnország a NATO-ba terelésével pedig gyengíti Oroszország stratégiai pozícióját.

A legutóbbi idők legmegfoghatatlanabb átalakulása – hangzik el a cikkben –, hogy a Republikánus Párt, amely anno a Gorbacsovot a berlini fal lebontására biztató Ronald Reagent dicsőítette, most lehetővé teszi az orosz terjeszkedést. A képviselőház republikánus képviselői azzal ugyanis, hogy elutasították egy új, 60 milliárd dolláros segélycsomag elfogadását Ukrajna számára, Moszkva juttatják hadi előnyhöz. Trump pedig azt ígéri, elnökké választása esetén gyorsan véget vet a háborúnak – ez valószínűleg Putyin illegális inváziójának és területrablásának jutalmazását jelentené, ami a második világháború vége óta a legnagyobb szárazföldi konfliktussá vált Európában.

Trump azon friss kijelentése, miszerint bátorítaná Oroszországot, hogy támadja meg a túl keveset fizető NATO-szövetségeseket, felzaklatta a nyugati szövetséget, és megingatta a kölcsönös védelem alapvető mantráját. Ha pedig Trump megnyeri második ciklusát, és kilép a NATO-ból, 

Oroszország azon törekvése, hogy félelmet keltsen Washingtonban, a múlt héten is megmutatkozott, amikor Mike Turner, a képviselőház hírszerzési elnöke arról beszélt,  Moszkva feltételezett terve egy olyan nukleáris űrfegyver kifejlesztésére, amely potenciálisan nagyszámú kereskedelmi és kormányzati műholdat képes megbénítani.

A napokban ráadásul kiderült, hogy egy újabb amerikai állampolgárt tartanak fogva Oroszországban; Moszkva jellemzően arra törekszik, hogy a foglyokat a tengerentúlon bebörtönzött orosz bűnözők és hírszerző ügynökök érdekében  „alkualapként” használja. Ksenia Karelinát, az amerikai–orosz kettős állampolgárt hazaárulás vádjával tartóztatták le, mert állítólag mindössze 51 dollárt adományozott egy ukrán jótékonysági szervezetnek. Az Oroszországban elítélt amerikaiak között van Paul Whelan volt amerikai tengerészgyalogos is, akit több mint öt éve tartanak fogva, és aki tagadja a kémkedés vádját, illetve Evan Gershkovich, a Wall Street Journal riportere, akit tavaly vettek őrizetbe kémkedés vádjával, amit ő és munkaadója is tagad. 

Geopolitikai szempontból Oroszország ráadásul egyre jobban húz Amerika ellenfeleihez, például Kínához, Észak-Koreához és Iránhoz, szimbolikus jel, hogy Putyin nemrégiben egy új limuzint ajándékozott Kim Dzsongunnak.

Pedig az amerikai–orosz kapcsolatok nem mindig voltak ilyen rosszak. Putyin volt például az egyik első világvezető, aki a 2001. szeptember 11-i támadások után felhívta George W. Bush elnököt, és később Obama elnök is megkísérelte a Moszkvával való kapcsolatok „visszaállítását”. De amikor egy miniszterelnöki ciklus után Putyin visszatért az elnöki székbe, egyre ellenségesebbé vált a Nyugattal szemben, „különösen felbőszítette az Egyesült Államok vezette, Moammar Kadhafi líbiai vezető megbuktatására irányuló művelet 2011-ben”. 

Amikor Donald Trump 2016-ban elnök lett, azzal a váddal illették, hogy a kampánycsapatával összejátszott Oroszországgal a demokrata párti jelölt, Hillary Clinton ellen – erre a Robert Mueller különleges ügyész által végzett vizsgálat nem talált bizonyítékot.

„Hogy Oroszország segített-e Trumpnak a győzelemben, azt nem lehet megmondani. De az ezt követő bukás, amely Trumpot arra késztette, hogy felbujtogassa a híveit az amerikai hírszerző ügynökségekkel hitelességét megkérdőjelezendő, Oroszország kezére játszik.”

Amikor Biden átvette a hatalmat, Genfben találkozott Putyinnal, főként azzal a céllal,   hogy megállítsa az orosz kiberbiztonsági támadásokat és újraindítsa a nukleáris leszerelési tárgyalásokat. A válasz hat hónapra jött, amikor Putyin megszállta Ukrajnát, „szuverén, demokratikus szomszédját, ami gyakorlatilag egy proxyháborúhoz vezetett Biden és a Kreml vezetője között, aki azt mondta, hogy a konfliktust az Egyesült Államokkal és a Nyugattal való szélesebb körű összecsapás részének tekinti".

És mint az elmúlt napok megmutatták, az orosz vezető mindig támaszkodhat egy felbecsülhetetlen erőforrásra: az amerikai politikusok azon reflexére, hogy rögtön egymás ellen fordulnak úgy, hogy egy külső fenyegetés ily módon még erősebbé válhasson – vonja le a végkövetkeztetést a CNN cikkszerzője.  
 

Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Alekszej Nyikolszkij