Nagyfokú tudományos szélhámoskodás folyik kábítószerkérdésben – állítja Haller József, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője, a Drogkutató Intézet igazgatója. Az interjúból kiderül: elképesztő profizmussal működnek a dizájner drogokat előállító ázsiai laborok és a forgalmazók.
Mostanában jelenik meg egy kutatási anyaga nemzetközi folyóiratokban, amit előzetesen már közzétett magyarul az Interdiszciplináris Drogszemle legújabb új számában. Az új pszichoaktív anyagok forgalmazása és a velük szembeni állami szabályozás összefüggését mutatja be ebben. De kezdjük onnan, miért lett tartós divat mesterségesen előállítani a régi bevált drogokhoz hasonlókat? Miért nem csillapodik a lemásolási láz?
Mindenekelőtt azért nem, mert a „dizájnerek” sokkal olcsóbbak. Amíg listára nem kerülnek, legálisan forgalmazhatók, vagyis nem kell kikerülni miattuk a törvényt. Ezzel szemben a nem mesterséges eredetű, illetve klasszikusnak számító kábítószerek be vannak tiltva, kevésbé hozzáférhetők.
Hiszen akkor az üldözés ellenére kell eljuttatniuk a fogyasztóhoz. Ügyes csempészeket kell finanszírozni, a letartóztatottaknak ügyvédet fogadni, ad absurdum megvesztegetési összegekre is szükség lehet. Ez az oka annak, hogy a klasszikusnak mondható kábítószerek drágábbak, mint a még be nem tiltott anyagok. Olvastam egy közösségi oldal kommentelőjénél az interneten, hogy ezer forintért úgy betép, ahogy kell. Ez a helyzet. Az új pszichoaktív anyag nem biztos, hogy ugyanolyan jó élményt, de azért mégiscsak élményt ad… Vagy legalábbis elnyomja, megelőzi a szenvedést okozó hiánytüneteket annál, aki már szenvedélybeteg.
Mi a kockázata azoknak az új pszichoaktív anyagoknak, melyek az ön tanulmányának a „főszereplői”?
A marihuánára hajazó szintetikus cannabinoidoknál, mint a narkotikumoknál általában, a legnagyobb veszély az, hogy elakad és akár leáll a légzés, illetve hogy kihűl a test. Ezek a nyugtató anyagok
Ellenben a pszichostimulánsokként viselkedő, ecstasyt utánzó katinonoknál a fordítottja a probléma: a pörgés árnyoldalaként túlfeszítik a szívet. Ez különösen akkor szokott probléma lenni, amikor a fogyasztó valamilyen szórakozóhelyen van, ahol eleve nagy a zsúfoltság, magas a hőmérséklet. Ettől, valamint a folyamatos táncolástól eleve gyorsabban ver a szív, magas a testhőmérséklet és ha erre rádob az ember egy ilyen szert, előállhat a „diszkóhalálnak” is nevezett hirtelen halál. Ez a jelenség pedig fiataloknál és idősebbeknél egyaránt felütheti a fejét.
Olvasható a tanulmányában: a vizsgált tíz év – 2011-2020 – alatt egymás után 18 új szintetikus cannabinoidot és 11 katinont dobtak piacra nálunk a titokzatos gyártók, illetve forgalmazók. A maguk nemében mennyire biztonságosak ezek?
A 18-as szám azt feltételezi, hogy átlagosan majdnem fél évenként érkezett a következő cannabinoid molekulavariáns, ami az előző betiltottat pótolta. Hasonlítsuk össze, hogy egy gyógyszergyárnak egy új gyógyszer létrehozása, kifejlesztése legalább tíz év. Annyi idő alatt fut át az egész ellenőrzési folyamaton, amíg megbizonyosodik a gyártó arról, hogy terméke alapvetően gyógyít, nem pedig árt. Vagyis hogy a gyógyító hatása kompenzál a bevállalható ártalomért. De
A gyártó létre tud hozni egy anyagot, el tud jutni a számítógépes tervezéstől az ipari szintű végtermékig, de a rövid időköz alatt csupán annyit tud megvizsgálni, hogy a célul kitűzött kábító hatást el lehet-e érni ezzel az anyaggal, vagy sem. Az összes többit, a potenciális mellékhatásokat, illetve az egyéb kockázatokat a gyártó nem ismerhette ki.
Nyilván nem is érdekli…
Nyilván nem. Így aztán ha kipróbáljuk, illetve használjuk az áruját, tulajdonképpen egy sötét szakadékba ugrunk, melynek nem tudjuk mi van az alján.
Nagy tehát a gyártók sietőssége, hogy újabb-újabb hasonló terméket dobjanak a piacra. Összefoglalná a mi olvasóinknak is az okát?
A szóban forgó kutatásom a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Kábítószer-vizsgálati Osztályának droglefoglalási adatain és kémiai elemzésén alapult. Mindkét vegyületcsoport, tehát a szintetikus cannabinoid és a katinon is, folyamatosan jelen van a drogpiacon, de más-más dinamika szerint variálódik. A mindig újabb szintetikus cannabinoidok megjelenése látványosan szoros kapcsolatot mutat a hazai szabályozás változásaival. A lefoglalt anyagot bevizsgálják, és fél év alatt előbb új pszichoaktív anyaggá nyilvánítják, majd tiltólistára teszik, mint illegális drogot. Megfigyelhető, hogy ekkor az adott szintetikus cannabis termék terjesztése, jelenléte alábbhagy, ám az is törvényszerű, hogy rövidesen megjelenik helyette egy másik, ami az előzőtől csak kicsiben tér el. Csak annyira, hogy legálisnak számíthasson. Vagyis
Kell, hogy tudják, mikor jelennek meg az egyes országokban a korlátozó intézkedések és ehhez alkalmazkodnak.
Az egyes országokban? Nemcsak Magyarországon?
Ha Magyarországon követték a szabályozásváltozást, akkor feltételezem, hogy – országokra lebontva, hiszen nincs egységes szabályozás Európában – máshol is. Persze egyelőre csak egy nagyon kézenfekvő hipotézis, hogy van komoly stratégiája a „kínálati oldalnak”. Ugyanis másutt nem történt még az enyémhez hasonló kutatás. Mindössze arról szóltak eddig az idevágó nemzetközi tanulmányok, hogy sorrendben egymást követik a különféle szintetikus, úgynevezett dizájner drogok. Velem ellentétben még nem tették fel a kérdést, hogy miért van ez a markáns jelenség, nincs-e párhuzam az adott országbeli szabályozással.
Hogy néz ki akkor a szintetikus cannabinoidok gyártóinak, forgalmazóinak a feltételezett stratégiája, viselkedése? Hogyan „követi le” a tiltó szabályozásokat a drogkereskedelem?
Az Európai Unió tekintetében nyilván árgus szemmel figyelik, hogy a 28 európai tagállam közül melyekben lehet az adott drogot kockázat nélkül, melyikben lehet kicsi kockázattal, melyikben nagy kockázattal forgalmazni. Ezek mérlegelésével kalibrálják az egész elosztórendszert úgy, hogy az anyag bizonyos országokban mehet, bizonyosakban meg nem… Nos, ez nem kis logisztikai feladat, ráadásul ehhez – mondjuk hazánk tekintetében – a Magyar Közlönyt is olvasni kell, mert az, hogy mely anyagot minek minősítenek Magyarországon, az ott jelenik meg. Szóval a szintetikus cannabinoidok tekintetében a stratégia lényege az országokra lebontott szabálykövetés; ez tükröződik vissza abból, hogy ameddig a forgalmazás szabad, megugrik a forgalmazás, amikor tiltottá válik, visszaesik. Alkalmazkodnak tehát ahhoz, hogy van egy „időablak”, amikor kockázat nélkül nagy nyereségre lehet szert tenni. Hiszen
Viszont ha már illegálisnak nyilvánították azt az anyagot az adott országban, akkor oda már nem küldenek. De ekkor még mindig megmarad a lehetősége a más országbeli biztonságos terjesztésnek. Közben lehet dolgozni az új változat előállításán, ami hasonló az előzőhöz, de nem ugyanaz, ezért nincs üldözési vonzata.
Mi következik ebből egy állam számára, amely elkötelezett abban, hogy védje a társadalmat a drogkereskedelem behatásaitól?
Nem vagyok se rendőr, se politikus vagy törvényalkotó, se pedig európai drogmegelőzési szakember. Én csak jelenségeket vizsgálok, megvizsgáltam kutatóként e szerek forgalmazásának a dinamikáját a szabályozások tükrében. Kezdjen vele valamit, aki jónak látja. Mindenesetre úgy vélem,
Tehát nagyon lerövidülne az idő, ha az Európai Unió egységesen fél év alatt tiltólistára helyezne egy anyagot. Ennek híján akár három évig is forgalmazni tudják. Még ha nem is mindenhol, de a legtöbb tagországban igen. Taktikázhatnak, hogy nem ide, hanem oda szállítsák…
Nincs-e annak is veszélye, ha a drogügyi szabályozás egységesül? Merthogy netán valami megengedő felfogás győzedelmeskedne, ami pont a drogliberalizáció előtt törné az utat…
Biztosan nehéz volna egy teljesen egységes rendszert létrehozni, azzal szemben talán mindenki elégedetlen lenne. A drogliberalizációban érdekelt kormányok enyhítenék, és lennének, akik szigorítanák. De amiről én beszélek, az a szintetikus vagy népiesebb nevén dizájnerdrogokra vonatkozik. Az említett szintetikus cannabinoidok és a katinonok esetében a liberalizálás követelése nem olyan hangos, mint a marihuána esetében, mert a tapasztalat túl nyilvánvalóan mutatja, hogy ezek tényleg nagyon veszélyes kábítószerek.
így gyakran fordul elő, hogy használata közben esnek kómába a fogyasztók… Úgyhogy ezen a téren nem volna különösebb akadálya közös fellépésnek, átgondolt európai stratégiának. Annál is inkább, mivel ahogy bemutattam, a bűnözőknek biztosan van stratégiájuk. Itt az ideje, hogy felébredjünk: ha ők felkészültebbek lettek, akkor mi is készüljünk fel a megváltozott helyzetre.
Tehát ellenstratégia kell.
Úgy van, és amíg nem egységesedik az említett értelemben az európai szabályozás, mi addig is megtehetjük például, hogy ha arról értesülünk, hogy egy anyagot egy másik uniós tagállamban betiltottak, mi nem várunk az illető drog hazai megjelenéséig, hogy aztán még az egész procedúrát lefuttassuk a szer tiltólistára kerüléséig, hanem nyomban
A preventív – előzetes, megelőző – szabályozás nagyon hasznos. Valamit kezdeni lehetne kutatásom ama tapasztalatával is, hogy miután új pszichoaktív anyagnak nyilvánítanak egy lefoglalt, majd bevizsgált szert, az 10-15 százalékra csökkenti a forgalmazását, amikor pedig illegális droggá minősítik, az kifejezetten megszünteti a forgalmazást.
A közbülső pszichoaktív státust meg kéne szüntetni, vagy idejét lerövidíteni és minél előbb betiltani az újonnan felbukkant anyagot?
Nem vagyok jogász, úgyhogy itt konkrét tanácsadásba nem bocsátkozom bele. De hadd említsem meg a kutatásnak azt az elgondolkodtató eredményét is, hogy a katinonok forgalmazásánál nem tapasztaltuk a korábban taglalt párhuzamot a magyar szabályozás és a drogforgalmazás között. Rejtély, hogy mi ennek az oka, annál is inkább, mivel mint említettem, hasonló kutatások nem történtek más országokban. Ezek híján feltételezhető például, hogy a gyártók-forgalmazók másik országok szabályozásához igazodtak inkább, melyek sokkal nagyobb katinonfelhasználók. Netán más gyártó és kereskedelmi szereplő áll a katinonok mögött…
Azért csak feltételezéseket mond, mert az ellenfél arctalan, azaz sikerrel marad a háttérben? Tényleg nem tudni, kikkel állunk szemben?
Az Európai Unió drogügynökségének dokumentumai között olvasható, hogy főként
a katinonokat pedig főleg Délkelet-Ázsia néhány országában és megint csak Kínában. De több részletet nem sikerült kiderítenem, például hogy milyen tulajdonban lévő melyik vegyi üzemekről volna szó. Szinte a teljes infrastruktúrát köd fedi a forgalmazókkal együtt. És ismétlem: amíg szabadon forgalmazható egy molekula, mert még nem tiltották be, addig nyomozni sem lehet azzal kapcsolatban.
Miért foglalkozik neurobiológus kutatóként, akadémiai doktorként és az NKE tanszékvezetőjeként konkrét kábítószerügyekkel is, miért vállalta el a Drogkutató Intézet igazgatói posztját? Egyfajta „etikai sodrás” késztette erre?
Nincsen semmilyen személyes érintettségem, családomban senki sem drogfüggő. Ami itt engem bizonyos mértékig elkötelezett: felkavar, hogy nagyon nagyfokú tudományos szélhámoskodás folyik a szóban forgó kérdésekben! Például olyan gyógyító hatásokat tulajdonítanak drogoknak és olyan mértékben becsülik alá szántszándékkal a káros hatásaikat, hogy az éles ellentétben van a valósággal.
hát még akkor, ha olyan területen, amihez enyhén szólva is értek, mert hiszen a cannabinoidok kezdettől az egyik szakterületem, 2002-től publikálok ezekről neurobiológiai vonatkozásokban. Azok az emberek – főként fiatalok! – akik játszanak a gondolattal, hogy belevágjanak a drogfogyasztásba, ennél azért többet érdemelnének. Joguk van arra, hogy tisztában lehessenek azzal, hogy mindez mivel jár.
____
Fotók: Ficsor Márton
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
A terv totálisan ellentmond a Magyarországon hatályos törvényeknek.
A politikus szerint az EU és Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne egy gazdasági hidegháború.
A Helsinki Bizottság szót emel a kábítószerbűnözéssel szembeni zéró tolerancia ellen.
Magyarország még október 22-én kérte az Európai Parlamentet, hogy vonja vissza az olasz képviselő mentelmi jogát.
A Mandiner úgy tudja, meglesz az átlagos 12 százalékos minimálbér-emelés, de a részletekre csak holnap derül fény.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
