525 éve halt meg a „halál zsoldosa”, akinek a puszta látványa is rémületet váltott ki

Kandikó Csanád írása.

***

„Ezzel a rettentő emberrel a fél világot sírkertté változtathatod, ő a halál zsoldosa” – írta Kinizsi Pálról Újlaki Lőrinc herceg Hunyadi Mátyáshoz címzett levelében a kenyérmezei csatát követő napokban. A magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb hadvezére pedig minden bizonnyal rászolgált erre a jelzőre: a kenyérmezei csata hevében megérkező Kinizsinek már a puszta feltűnése is óriási riadalmat okozott az oszmánok között, akik előre látták a két szablyával kezében harcoló hadvezér által nekik szánt sorsot. 

A történet folytatása talán mindenki számára ismert:

Szinte megsemmisítve a jelentős erőkből álló török sereget, amely eredményeképp az oszmánok kisebb fosztogatásokat leszámítva nem igen merészkedtek a Magyar Királyság földjére bő három évtizedig.

Magyar kisnemes vagy szerb molnár?

A törökverő jelentőségét talán az jelzi a legjobban, hogy Nagyvázsonytól Temeskenézig, Abaújvártól Kiskinizsen át a Székelyföldig rengeteg település és régió állítja, ott született a híres hadvezér. Ugyanez elmondható nemzetiségi szinten is: a magyarok mellett a szerbek, románok és szlovákok közül is sokan állítják, hogy a halál zsoldosa közülük való.

Az első vitát igyekszem rövidre zárni: nem rendelkezünk biztos forrással Kinizsi szülőhelyét illetően, a fentebb említett települések mellett mind hozható fel (erősebb vagy gyengébb) érv. A nemzetiségi hovatartozásról mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy már maga a kérdésfelvetés is anakronisztikus. A XV. században kialakuló Szentkorona-tan – amelynek köszönhetően a Magyar Királyság alkotmányjogi fejlődése megelőzte Európát – ugyanis nem tett különbséget nemzetiségek között. Ennek értelmében ugyanis mindenki a Szent Korona alattvalója, ha úgy tetszik – szintén anakronisztikusan – „magyar állampolgár”. Ez a szemlélet vezetett oda, hogy kialakult a „hungarus-tudat” (vagyis a nyelv, nemzet helyett az állammal, Koronával való azonosulás), amelynek egyes fragmentumai még évszázadokkal később is meghatározó szerepet kapnak a magyar történelemben – elég például a német többségű Sopronra gondolni az 1921-es népszavazáson.

Kinizsi Pál ezen világnézetnek megfelelően, a Szent Korona alattvalójaként egész életében híven szolgálta a Magyar Királyságot, így bátran kijelenthető, hogy

Ugyanilyen kérdéses Kinizsi-családjának társadalmi helyzete. A kortársak szerint molnárlegényként kezdte, a millenniumi történetírásban azonban már nem egyszer mint elszegényedett kisnemesi család sarja tűnik fel. A két elmélet tézise és antitézise között azonban könnyen megalkotható a hegeli értelemben vett szintézis is.  Az, hogy Kinizsi egy elszegényedett nemesi családban született, magával vonhatta, hogy be kellett segítenie a családi malomban, így a két állítás közötti ellentmondás – elméleti síkon, és nem tudományosan igazolhatóan – feloldható.

Kinizsi pontos születési ideje is a múlt homályába vész. Francesco Fontana 1490-ben Kinizsit 58 évesnek írta le, s ha hihetünk a kortárs jólértesültségének, akkor 1431-33 között született a törökverő. Más források egy kissé későbbre teszik ezt az időpontot, az 1435-1440 közötti időszakra.  A fent elmondottakból kijelenthető, hogy Kinizsi Pál valamikor 1431 és 1440 között született, Magyarországon, a Szent Korona alattvalójaként.

Mátyás hű katonájának üstökösszerű felemelkedése

Azt bizonyosan tudjuk, hogy a törökverő már fiatal kora óta a hadsereg kötelékében szolgált. 1467-ben már feltűnik egy oklevélben, majd a következő évben már a morvaországi hadjáratban vesz részt későbbi apósa, Magyar Balázs mellett.
Ettől az évtől kezdve egyre gyakrabban találkozunk a nevével, ami jól jelzi a társadalmi ranglétrán való felemelkedését is: 1467-ben máramarosi főispánná nevezi ki Mátyás, emellé pedig megkapja a sóbányák feletti kormányzást is. Utóbbi pozícióról egy megjegyzés: Magyarország a kor sónagyhatalma volt, ami a mai nyelvre lefordítva az olaj jelentőségével vonható párhuzamba. 

Ez a korai kettős kinevezés is jól jelzi, hogy

Kinizsi életében 1472. augusztus 22-e fontos időpont, amely Nagyvázsony pirosbetűs ünnepe is egyben: ekkor válik ugyanis a felemelkedő hadvezér Vázsonykő urává, amelyet később székhelyévé is tesz. 

A Kinizsi által építtetett pálos kolostor

A hadvezér évszázadokon átnyúló jelentősége Nagyvázsony sorsával kiválóan jellemezhető, ugyanis Kinizsi 24 éves regnálása a mai napig meghatározza a volt veszprémi-zalai vármegyehatár körzetét.  Kinizsi hatására az akkor Csepely és Szentgál mellett másodrendű település 1478-ban már mezővárosi (oppidum) rangot szerez, s ezzel Veszprém vármegye kulcstelepülésévé válik. Ezt az jelzi talán a legjobban, hogy mezővárosi rangját az 1874-es közigazgatási reformig megőrizte, sőt 1935-ig választókerületi központ volt, amely alá olyan települések tartoztak, mint Ajka, Herend és Szentgál. 

A település kulturális központtá is vált Kinizsinek köszönhetően: a kenyérmezei csata hadisarcából és török foglyainak váltságdíjából ugyanis pálos kolostort építtetett a falu határában, a Szent Mihály-hegyen. Ebben a pálos kolostorban készültek a nyelvtörténeti jelentőségű Festetich-, Czech- és Peer-kódexek, valamint a Gömöry-kódexben is találhatók vázsonykői jegyzetek.

1474-ben már a Boroszlóba szorult, cseh koronáért harcoló Mátyáson segít. A körbezárt várban lévő királyt mentesítendő Kinizsi és társai elkezdik felszámolni az ostromló lengyel-cseh sereg utánpótlását, mai szóval élve partizán harcmodorral. Kinizsiék harcának meg is lett az eredménye: a túlerőben lévő (!) ostromló sereg ugyanis békét kér Mátyástól.

1476-ban már Szabács felé végez felderítést a török ellen, majd a vár ostromában is részt vesz. A siker nem is maradt el, s ahogy Aigner Jenő is kiemeli, Szabács egészen 1521-ig Magyarország déli védelmének egyik kulcspontjává vált. A szabácsi siker másik fontos eredménye, hogy a pápaság ennek hatására jelentős összegű anyagi támogatást nyújtott a Magyar Királyság részére.
Kinizsi tekintete ezután nyugat felé fordul, ahol tevékenyen veszi ki a részét az Ausztria elleni hadjáratból is.

Az 1470-es évek végére már a déli végek kapitányaként és temesi ispánként az ország egyik legjelentősebb személyévé válik, amelyet tovább erősítenek a Mátyás által adományozott birtokok. Ennek a birtokadományozásnak célja a hátország, azon belül a bizalmi emberek anyagi és katonai megerősítése volt.

Egyesek szerint Kinizsi előszeretettel gyarapította vagyonát, s

Ezt főleg a kétes birtokszerzéseivel (például Corvin Jánostól megszerzi Vajdahunyadot Mátyás halála után) és jobbágyaira rótt magas adóterheivel magyarázzák. Ugyanakkor – ahogy Aigner is kiemeli – ez a kor „adottsága” volt, s ezekre az eszközökre (ti. a birtokgyarapítás eszközeire) a hadsereg és familiárisok fenntartása érdekében volt elsődlegesen szükség.

Az 1480-as években Kinizsi nyugodtabb idők elé nézett: megnősült, elvette apósa és korábbi felettese, Magyar Balázs lányát, Benignát. Talán a házasságára és a békésebb időknek köszönhetően Vázsonykőre is több ideje jut: megalapítja a pálos kolostort, majd átépítteti a vázsonykői várat, amely munkálataiban a Mátyás által Itáliából meghívott itáliai művészek is részt vesznek.

1490 körül Kinizsi egy öröklési szerződés következtében megszerzi Magyar Balázs vagyonát, s több mint tíz vármegye tartozik főispánként az igazgatása alá, ezzel az ország egyik legjelentősebb bárójává és – mint az Alsó részek kapitánya – katonai tisztviselőjévé válik. Ebben jelentős szerepet játszott az a tény, hogy Kinizsi Pál végig hűen szolgálta Hunyadi Mátyást, aki hű emberét rendszeresen jutalmazta szolgálataiért.

Felségáruló vagy reálpolitikus?

1490 tavaszán azonban változás áll be az országban: váratlanul meghal a király, Hunyadi Mátyás, s trónkövetelőként lép fel többek között Corvin János, a későbbi Ulászló, annak öccse, Albert, és Habsburg Miksa. Mátyás egyes források szerint a (későbbi) Mátyás-templomban megeskette legfőbb bizalmasait – többek között Kinizsit is -, hogy fiát, Corvin Jánost segítik hatalomra. Nyárra azonban változás áll be:

Ezen tényre sokan kimondják az ítéletet: Mátyás korábbi jobbkeze felségárulóvá vált.

Úgy gondolom, hogy a kérdés megválaszolása nem ilyen egyszerű. Először is fontos kiemelni, hogy a Magyar Királyság története során nem koronáztak királlyá nyilvánvalóan törvénytelen gyermeket, s ebben az esetben is erőteljesen tiltakoztak a főurak a házasságon kívül fogant Corvin János megkoronázása ellen.

Érdemes megemlíteni továbbá, hogy Ulászló mögött ott volt Lengyelország s mellette állt a felsőbb katonai és állami vezetőréteg többsége – köztük Kinizsi is – amely láthatta, hogy az országot a törökkel szemben nem lehet egyedül megvédeni, ehhez egy közép-európai hatalom szükséges.

Azt sem szabad elhanyagolni, hogy Corvinban Mátyás politikai utódját is látták sokan, s a főurak egy jelentős része neheztelt Mátyásra annak magas adói miatt. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy Hunyadi Mátyás – és vele párhuzamosan Kinizsi Pál – elismertsége, s a köré szövődő legendák csak a mohácsi vész után kezdenek kialakulni.

Ezekből az érvekből talán látható, hogy Kinizsi jó eséllyel nem árulásból, vagy anyagi-haszonszerzési célból állt át Ulászló oldalára, sokkal inkább a politikai realitás vezette.

Egyes kutatók azt is megjegyzik, hogy Kinizsi nélkül Ulászló hatalomra kerülése sem történt volna meg. S ha már Ulászló: a kortárs történészek és jogtörténészek között (például Liktor Zoltán jogtörténész) elindult „Kinizsi királyának” átértékelése is, amely már nem egy erőtlen, „dobzse” Lászlóra utal.

A törökverő hadvezér pályafutása tovább ívelt felfelé: a koronázási szertartáson ő vitte a királyi kardot, majd 1493-94 fordulóján az ország harmadik számú közjogi méltóságává, országbíróvá nevezte ki Ulászló. Nem is érdemtelenül lépett elő, ugyanis a külső harcok után a belső konszolidációban is tevékenyen szerepet vállalt. Először legyőzte a trónkövetelő Corvin János, majd Habsburg Miksa csapatait – utóbbi egyébként Vázsonyt is elfoglalta -, majd a fizetetlenség miatt fellázadt, korábbi zsoldosseregét, a fekete sereget verte szét, ezzel stabilizálva a királyságot.

A Vázsonyt elfoglaló németeket nem engedte elvonulni a várból, hanem mind egy szálig kivégeztette, majd a fejüket palánkra tűzette, ezzel is üzenve: így jár, aki ujjat húz Vázsonykő urával.  Ezzel egy időben egy – Miksa hadainak köszönhetően – zavarosban halászó, pontosabban fosztogató tihanyi barátot égetett meg – valószínűleg a tihanyi Akasztó-dombon.

Kinizsi Pál és vázsonykői utódja, kamicsáczi Horvát Márk sírhelye a nagyvázsonyi pálos kolostorban 

A felbomló fekete sereg fizetetlenség miatt fellázadt katonáit egy jobbágyokra épülő csapattal verte meg a csontmezei csatában. A lázadás vezetőit – akárcsak a későbbi Nándorfehérvárat elárulni készülő katonákat – tömlöcbe záratta, majd egyenként húzta nyársra és süttette meg őket társaik szeme láttára.

Kinizsi kegyetlenségére talán magyarázatot adhat a kor kegyetlensége is, ugyanis sem a török, sem más haderő nem bánt kesztyűs kézzel az ellenséggel, a hadijog pedig még csak megszületőben volt ebben a korszakban. A kegyetlenség ráadásul többnyire eszköz volt az egyre inkább fellazuló végvári fegyelem fenntartása érdekében.

1492-ben Kinizsi egészségügyi állapota megrendült: gutaütést kapott, fél oldalára lebénult, beszéde nehézkessé vált, ez sem akadályozta meg azonban abban, hogy fellépjen a török ellen. Utolsó hadjáratát is a török ellen vívta. 1494-ben ő győzte meg Ulászlót, hogy délre indítson hadjáratot a török ellen. A szendrői hadjárat idején Kinizsi újabb gutaütést kap, Szentkelemen városába viteti magát, ahol 1494. november 29-én (más források szerint 24-én), nem sokkal a győzelem kivívása előtt, örökre lehunyja szemét.

Holttestét a vázsonyi pálos-kolostorban helyezik „örök” nyugalomra. A kolostor 1552-es felrobbantása után ugyanis reneszánsz síremléke megsérül, majd 1708-ban sírrabló dúlják fel azt, ahogy Csokonai írja: „Elvégezé Múzsám a maga dalját, s már indúlt, hogy vederbe szedje hamvait; de a sírt felfeszegetve találta”. A sírban talált sodronyingét és pallosát jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban lehet megtekinteni,

Miért is jelentős Kinizsi Pál?

A fent elmondottakból adódik a kérdés: miért is fontos számunkra Kinizsi Pál? Az talán vitán felül áll, hogy a XV. század második fele a magyar történelem egyik legfényesebb korszaka. A regionális birodalommá vált Magyarország minden ellenségét visszaverte, s mind szellemileg, mind anyagilag a gyarapodás útjára lépett.

Ez a fejlődés nehezen képzelhető el az uralkodót támogató főúri réteg, s annak is egyik legbefolyásosabb vezetője, Kinizsi Pál nélkül. Anélkül a személy nélkül, aki közel 30 éves pályafutása alatt egyetlen csatát sem vesztett, amire még az Aranycsapat edzője, Sebes Gusztáv is csak büszkén csettinthetett.

Ebben a korszakban Kinizsi szinte egy emberként védte Magyarországot délről, az oszmán hódítók ellen. Nem egy történész állítja, hogy az Oszmán Birodalom és Magyarország között – többek között az oszmán belpolitikai zűrzavar miatt – ekkoriban egyensúlyi állapot állt fenn, s a törökök ennek következtében nem tudták megvetni a lábukat magyar földön. Ezen állítást elfogadom, s azt hozzáteszem, hogy a mérleg magyar serpenyőjének egyik súlya maga Kinizsi Pál személye volt. Elég arra gondolni, micsoda riadalmat keltett a puszta feltűnése a kenyérmezei csatában, s később is milyen félelemmel tekintettek rá.

Ahogy ez a súly kiesett a serpenyőből, a mérleg egy kissé már át is billent. A Kinizsi fémjelezte déli védelmet azért is fontos kiemelni, mert ebben az időszakban a török visszaverése egyet jelentett a területen élő népesség fennmaradásával. Ennek jelentőségét majd a későbbi századokban észleljük, amikor a Trianonhoz vezető út első lépcsőjeként a déli végek nemzetiségi összetétele teljesen átalakult, mivel színmagyar vidékek haltak ki teljesen, amelyet a XIX. században éledő nacionalizmusok ki is használnak.

Fontos megjegyezni, hogy a „törökverő” nem pontos jellemzése Kinizsi Pálnak, ugyanis a külső veszély elhárítása mellett fontos szerepet vállalt az északi és nyugati hadjáratok, valamint a belső konszolidáció során is. 

Rácz Béla Kinizsit hérosznak tekinti. A hérosz nála jelenti egyrészt a katonai hőst, másrészt a félistent. Katonai tudása vitán felül áll, ahogy Aigner Jenő is kiemeli a hadszíntér minden területén sikeres volt: mezei csatáktól felderítésig, folyami ütközetektől a partizán harcmodorig. Félistensége ebben az értelemben pedig egyrészt a veretlenségét, legyőzhetetlenségét jelenti, azt, hogy már halála után nem sokkal arról emlékeznek meg a források, hogy szinte egyedül állt a törökkel szemben.

Emellett azt sem felejthetjük el, hogy Kinizsi anyagi befolyása a magyar kultúrára is hatással volt. Elég a pálos kolostorban írt kódexekre, vagy a vázsonykői reneszánsz emlékekre gondolni. Ez utóbbihoz érdemes megjegyezni, hogy egyesek szerint a Kinizsi-sírkő szolgált a kenyérmezei hősnél 38 évvel korábban elhunyt Hunyadi János sírkövének mintájául. 

A nevét viselő társulások, intézmények (például Kinizsi Szövetség, Kinizsi-sportcsapatok, iskolák) mellett akár a filmvásznon is feltűnhetne a törökverő hős könnyen felépíthető karaktere, ezzel is tudatosítva a magyar történelem egyik legfényesebb korszakát. Azt gondolom, hogy Kinizsi Pál jelentősége a legjobban Csokonai Vitéz Mihály szavaival foglalható össze, aki Múzsáját a következőre utasította: „indúlj tehát, szedd fel Kinizsi hamvait, s hintsd a magyarok kebelébe; feléled majd hajdani tüzök.”