Több mint négymillió éves törzsfejlődést követően elképesztően rövid idő, mindössze 150 év alatt kellett volna az emberi szervezetnek alkalmazkodnia egy gyökeresen megváltozott életvitelhez. A számtalan egészségügyi (mozgásszervi, emésztőrendszeri vagy az immunrendszert érintő) probléma mögött döntően ez a rendkívül rövid idő alatt megváltozott életvitel áll. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a környezet szennyezésével vagy a különböző kémiai anyagok bevitelével a szervezet ellenálló képessége is értelemszerűen lecsökken, akkor nem lehet azon sem csodálkozni, hogy a kórokozókkal szemben teljesen kiszolgáltatottá válik Isten alkotta csodánk, saját létünk.
Bismarck óta számtalan jóléti intézkedés született, hogy a társadalom egészségügyi, szociális problémáit az állam orvosolja, azonban sajátos módon a nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátórendszer is hozzájárult ahhoz, hogy a családok és kisebb közösségek öngondoskodó képessége jelentősen csökkenjen. Márpedig öngondoskodás nélkül szomorú jövőkép elé néz az emberiség. Aki nem csak a mának él, az felkészül a legrosszabb forgatókönyvre is, azaz arra, hogy a világ kormányai hamarosan képtelenek lesznek finanszírozni a jóléti, szociális és egészségügyi szolgáltatások többségét. A hagyományos egészségügyi és nyugdíjrendszer összeomlása valószínűleg elkerülhetetlen. Ezért mindannyiunk közös érdeke, hogy egészségünkre értékként tekintsünk, öregkorunkat pedig a család megnyugtató szeretete és gondoskodása kísérje.
Az anyag megjelentetését a Splendidea Communications Kft. támogatta