Nyílt levél Schmitt Pálnak

„Tisztelt Elnök Úr!

A köztársasági elnöki intézménynek fontos kiegyensúlyozó szerepe van az alkotmányos rendszer működésében. Az egyik jellegzetes államfői szerep – miként arra Ön is utalt elnökké választása előtt – éppen a hozzá aláírásra megküldött törvényekkel kapcsolatos elnöki magatartásban teljesedik ki.

Bizonyára Ön is értesült róla, az elmúlt napokban számos találgatás jelent meg a sajtóban azzal kapcsolatban, hogy a még hivatalban levő Sólyom László vagy Ön kapja-e meg aláírásra a parlament nyári szünet előtti utolsó ülésén elfogadott törvényeket. Gyanakvásra ad alkalmat az is, hogy a parlamenti többség minden különösebb indok nélkül csaknem egy hónapig halogatta a végszavazást a médiafelügyeleti törvénnyel kapcsolatban. Egyesek szerint azért, hogy az már ne Sólyom László elé kerüljön aláírásra, ő ugyanis – a spekulációk szerint – az aláírás előtt előzetes normakontrollt kérne az Alkotmánybíróságtól.

Eddig még nem volt példa arra, hogy az Országgyűlés elnökét válasszák államfővé, így nem alakult ki szokásjog azzal kapcsolatban, hogy a házelnök vagy valamelyik alelnöke ilyen eseten továbbküldheti-e kihirdetésre a törvényeket. A Házszabály kétségkívül lehetőséget biztosít Önnek arra, hogy voltaképpen immáron államfői önmagának küldje meg az utolsó ülésnapon elfogadott törvényeket. Ez a szituáció a konkrét törvényhozási tárgyak esetében kiüresíti az államfői funkciót, s így ellentmond az Alkotmány szellemének.

Tisztelt Elnök Úr! Bizonyára egyetértünk abban, hogy ez a méltatlan helyzet tovább ronthatja az alkotmányos intézményekbe vetett bizalmat. Ezért arra kérem Önt, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba, és minél előbb írja alá a parlament rendkívüli ülésének utolsó napján elfogadott törvényeket, és ezzel tegye lehetővé, hogy Sólyom László vizsgálhassa meg azok alkotmányosságát.”