Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.
Sokan új fejezetként értékelték az EU történetében az uniós helyreállítási alapról szóló javaslatokat: Angela
Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök május 18-án jelentette be az 500 milliárd eurós alap létrehozásának tervét, amelyet aztán az Európai Bizottság május 27-én 750 milliárd euróra bővített. A pénzügyi alap életre hívását a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásainak ellensúlyozása indokolta, ám óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy milyen hosszabb távú hatásai lehetnek e kezdeményezéseknek.
A 750 milliárd eurós gazdasági helyreállítási alap a 2021–2027-es hétéves költségvetési keretet egészítené ki Ursula von der Leyen bizottsági elnök elképzelése szerint. A Következő generációs EU elnevezésű alap 500 milliárd euró értékben vissza nem térítendő támogatásként, 250 milliárd euró erejéig pedig hitelként szolgálna, és alapvetően kompromisszumos megoldásnak tekinthető az eredeti német–francia 500 milliárdos javaslat, illetve az Európai Parlament által május közepén felvetett 2000 milliárd eurós keretösszeg között. A vissza nem térítendő támogatásokból minden tagállam részesülne, kölcsönt viszont önkéntes alapon lehetne felvenni, és ezzel a lehetőséggel több jó gazdasági helyzetben lévő északi tagállam nem is élne. Olaszország például 81,8 milliárdos támogatást és 90,9 milliárdos hitelt kapna, Spanyolország pedig 77,3 és 63,1 milliárdot. Németország, Franciaország, Ausztria és Hollandia viszont nem venne fel hitelt. Magyarországnak egyébként 8,1 milliárd euró értékű vissza nem térítendő támogatás, illetve 6,9 milliárd eurónyi hitel jutna az alapból.
Mindez egyelőre csak feltételes módban írható le, mivel a tagállamok között nincs konszenzus az alap működésével kapcsolatban. Ennek egyik fő oka a „fukar négyek” (Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország), illetve a szerintük felelőtlen költségvetési politikát folytató déli tagállamok (Olaszország, Spanyolország és Görögország) közötti bizalmatlanság. A tagállamok pénzügyminiszterei csütörtöki ülésükön folytatják az ezzel kapcsolatos egyeztetéseket, de a végső döntés legkorábban egy héttel később, a június 18–19-ei állam- és kormányfői csúcson várható.