Kis túlzással ma minden állam atomerőműre vágyik – legalábbis kimondatlan, dédelgetett álmai közt. Véget ért a fukusimai baleset óta eltelt korszak, amelyben éveken át csak átkozták az atomerőműveket. Az Európai Unió ugyanis de facto zöld energiaként ismerte el az atomot. A tegnapi erőműbezárók ma, az energiaválság közepette újra akarják indítani a reaktorokat. Mások visszavonták a tervezett leállítást, és emellett új reaktorok nőnek ki a földből. Az atom újjászületett, és visszatért Európába.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Ma a világon 441 atomreaktor működik. Az Egyesült Államok vezeti a világranglistát, területén 93 nukleáris reaktor termeli az elektromos áramot. Őt követi Franciaország 56 reaktorral, feltéve, ha közülük mindegyik működik. Ettől csak eggyel marad le Kína – 55 reaktorral –, de Pekingnek rövid időn belül alkalma lesz arra, hogy Amerika sarkában loholjon, ugyanis 18 reaktora van építés alatt, vagy éppen a tervezés szakaszában. A nukleáris energiából nyert villamosáram-termelés a Föld energiaigényének 15 százalékát adja, ám nyilván az államok világszerte közel sem azonos mértékben részesülnek ebből.
Párizs világvezető abban, hogy atomerőműből elégíti ki elektromosáram-igényét,
Franciaországot követi Litvánia, Belgium és Szlovákia – legalábbis Európában.
Magyarország a 32 állam közül, amelyek rendelkeznek atomerőművel, az elektromosáram-termelésben 42 százalékos részesedési adatával a világ élvonalában helyezkedik el. A világ atomerőműveinek 80 százaléka ugyanakkor fejlett országokban működik.
Ha a Föld atomreaktorainak összteljesítményét nézzük, Peking – a most épülő reaktorokkal együtt számítva – magasan vezet, az 57 gigawattnyi világtermelés mintegy harmadát, 17 gigawattnyit ez a hatalmas ázsiai ország fogja adni.
Kína és Oroszország ráadásul rendkívül aktív a külföldi atomerőművek építésében is, bármely országban vállalnak kivitelezést. Van is bőven jelentkező erre. Törökországnak, Egyiptomnak és Bangladesnek a legfőbb vágya az, hogy csatlakozhassanak azokhoz az államokhoz, amelyek tagjai az atomklubnak. Az atomerőművek száma nemhogy csökkenne tehát, hanem határozott reneszánszukat élik, olyan fontosak az országok energia-összetételében.
Soha többé nem engedélyez a területén atomreaktort, és örökre lemond az atomenergia-termelésről – ez volt Tokió korábbi álláspontja. Nála ez még érthető, hiszen épp egy nukleáris erőműben okozott jelentős kárt a cunami, annak minden káros következményével. Arról nem is szólva, hogy Japán az egyetlen ország a Földön, amelyet még 1945-ben nukleáris támadás is ért. A japán társadalomban – joggal – rendkívül erős a mindenféle atomot elvetők tábora. Így vált az ország az atomfegyvert ellenző mozgalom egyik élharcosává.
Ám oly sok energiára van szüksége a japán gazdaságnak, ráadásul a szigetország nem akar nagy energiabeszállítóknak kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, hogy Tokió nem engedheti meg magának a békés atomenergiáról való lemondás luxusát. Ez állt a tavaszi pálfordulat mögött. 2011-ben a baleset helyszínétől ugyancsak távol lévő Németországban váltott ki hallatlan indulatokat a fukusimai katasztrófa.
A német társadalomról azt nem árt tudni, hogy szintén mélyen atomgyűlölő, különösen annak zöld része. A jelenlegi környezetvédők még látták, ahogy az atomhulladékot szállító vonatok ellen tiltakozó szüleiket gonosz rendőrök megbilincselték és eltávolították a vasúti sínekről – mint azt leírta memoárkötetében Annalena Baerbock jelenlegi alkancellár és zöldpárti külügyminiszter.
A környezetvédők vonala egybevágott Angela Merkel volt kancelláréval, aki más kérdésekben rendkívül megfontolt döntéseket hozott, de ebben az esetben hagyta, hogy felülkerekedjenek érzelmei:
Ekkor tizenhét reaktora volt Németországnak, jelenleg már csak három üzemel. A hónap elején a jelenlegi kancellár, Olaf Scholz, aki nem a bátor határozatairól híres, huszáros döntésével most mégis – tekintettel a jelenlegi energiaválságra – úgy döntött, hogy jövő tavaszig üzemben hagyja mind a három erőművet.
A németek atomkatasztrófától való félelme váltotta ki a közel egy évtizedes nukleárisenergia-ellenes korszakot. Ebben az időszakban – kevés kivétellel – szinte minden nyugati politikus undorral nyilatkozott az atomenergiáról, és amilyen gyorsan csak lehet, meg akartak szabadulni tőle.
Ám már tavaly az unió ajtaján kopogtatott az energiaválság réme, amelyet idén tavaszra az Európai Unió végül valóra is váltott, mégpedig az orosz-ukrán háború kapcsán bevezetett szankciókkal, amelyekkel Moszkvát akarta megtörni.
Ez fagyhalállal fenyeget, de legalábbis olyan erejű társadalmi tiltakozást váltana ki, hogy az elsöpörné az összes szereplőt a politika színpadáról.
A német zöldek ellenszenvét nem lehetett tompítani az atomerőművek ellen, kitartottak véleményük mellett, magányosan szajkózták ugyanazt az ideológiával átitatott mondandójukat.
Belgium egy ideig figyelmesen követte Németországot energiapolitkájában. Előbb arról döntött, hogy 2025-re megszabadul a területén működő hét reaktortól, végül kettő maradt meg közülük. Itt is láthattunk egy szabályos hátraarcot, amikor megtörtént az orosz támadás Ukrajna ellen:
Hollandia még tavaly eldöntötte, hogy két új reaktort épít. Lengyelország, amelynek energiatermelése gázon és szénen nyugodott, ekkor határozott arról, hogy 2033-ban fog üzembe állni az első lengyel atomerőmű, mégpedig hat reaktorral.
A magyar álláspont is világos: nem engednek beleszólást – még az EU részéről sem – Paks 2 ügyeibe. Hasonló állást foglalt Prága is, ők sem kérnek az unió gyámkodásából. Lettország a kis teljesítményű, úgynevezett SMR-ek (Small Modular Reactor) iránt érdeklődik.
A kis moduláris reaktorok néhány száz megawatt elektromos teljesítményű egységekből állnak. Több funkció ellátására alkalmasak, akár egy kis méretű villamosenergia-hálózatban is képesek fűtési vagy ipari hőigények kielégítésére.
Van néha úgy, hogy környezetvédők lelkesen éljenzik az atomot. A finn kormányfő, Sanna Marin, aki koalíciójában tudja a zöldeket, a közelmúltban bejelentette: a koalíciós pártok megállapodtak arról, hogy az atomenergiát 30-ról 50 százalékra kell emelni az ország energiamixében. Ennek első lépése az Olkiluotóban most decemberben átadásra váró erőmű. Ám nem szabad megismételni az ott elkövetett hibákat – figyelmeztetett a finn miniszterelnök, ugyanis az itteni avatóünnepség 12 éves késéssel történik meg.
A szomszédban, Svédországban az októberben megalakult kormány környékén új szelek fújnak, ezek a légáramlatok határozottan jobbról érkeznek. A jobbközép koalíciós kabinet (kereszténydemokraták, liberálisok és Svéd Demokraták) rendkívül fontos nyilatkozatot tett a Tidö-megállapodással.
Eszerint az ország energiapolitikai célja ezentúl
Ez teszi lehetővé a visszakozást az atomenergia terén: a bezárt reaktorokat meg kell próbálni újból üzembe helyezni, a 2019-ben és 2020-ban lakat alá került Ringhals 1 és 2 reaktorairól van szó.
A lehető legnagyobb sebességgel újakat kell tervezni, és mielőbb üzembe helyezni azokat. Tidö-megállapodás kitér arra is, hogy Svédországban olyan új szabályokat kell hozni, amelyek lehetetlenné teszik az ilyen önkényes, politikai szándékú bezárásokat.
Milyen a viszonya az egyik legutóbb hivatalba lépett jobboldali kormánynak, az olasznak az atomhoz? A kabinet egyelőre nem nyilvánított véleményt az ügyben. A kérdésről tartott 1987-es népszavazás eredménye egyértelmű: a döntés arra kötelezi a hatalmat, hogy olasz területen nem lehet végrehajtani semmilyen „atomkísérletet”, ennek értelmében pedig nukleáris erőművet is tilos létrehozni.
Ezt a határozatot az olasz kormányok be is tartották. De az utóbbi fél évben ugyancsak megváltoztak a dolgok, egyebek közt szárnyalnak az energiaárak, amelyek az egyszerű polgárokat is érintik. Vajon ma mit válaszolna a nép az 1987-es kérdésre?
A Liga vezetője, Matteo Salvini már az előző kormányfőt is ostorozta azért, hogy
Salvini álláspontja most hatalomra kerülve sem változott: vagy a jövőt, vagy a múltat választjuk.
Az atomra az országok zömében ezentúl úgy tekintenek, mint olyan energiára, amelytől nem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra politikai akaratból megszabadulni, mert annak súlyos következményei lesznek az ország energiaellátottságára. Még a februárban kirobbanó orosz-ukrán háború előtt az Európai Unió – bár tarkóján érezte a növekvő energiaárak hűvös leheletét – magához képest megsüvegelendő döntést hozott. Brüsszel tavaly év végén ismerte el zöld energiaként az atomot.
Mi változik attól, hogy Európa zöldnek látja az atomenergiát? Nagyon sok. Az unión belül ettől a minősítéstől támogathatóvá válik az atomerőművek telepítése, ami ugyancsak kellemes hír azoknak az országoknak, amelyek a közeljövőben kezdenek ilyen célú fejlesztésekbe.
Franciaország nélkül valószínűleg nem így alakult volna ez a határozat, kellett mögé egy jelentős lobbista erő. Párizs már régen kijelentette, hogy ő a jól bevált atomenergia híve. Nemcsak mint energiaforrás mellett állnak ki, hanem energiafüggetlenségük egyik zálogaként tekintenek erre a forrásra. A francia atomerőművek, mint ismert, már a ‘60-as, ‘70-es évektől biztosítják az ország energiatermelésének szuverenitását. Ez a gondolat is De Gaulle tábornok hagyatéka.
Sokkal stabilabb energiaforrás, mint a szél vagy akár a napsugárzás, erre már régen rájöttek a világban. Kiszámítható és tiszta energiaforrás, ha eltekintünk az atomerőmű-építkezésektől. (Természetesen a visszamaradó sugárzó anyagok hosszú távú, biztonságos tárolása egyelőre nem megoldott, de az újabb erőművek és az újabb technológiák várhatóan erre rövidesen megoldást adnak – a szerk.)
De az atom melletti érvek dacára az unión belül létezik egy mag, amely semmire sem lesz vevő. Ez a csoport Németország, Ausztria és Luxemburg, amely hallani sem akar semmiféle hasadóanyagról.
Legalább egy környezetvédelmi üdvöskére hallgathatnának! A közelmúltban egy tévéadásban éppen hogy
Thunberg kisasszony szavai nem biztos, hogy elérték céljukat. Sőt, bizonyos esetekben ellenszenvet váltottak ki: Hát te is lányom, Gréta!
(Fotó: Pixabay)
A külügyi szóvivő azzal viccelődött, hogy az unió a huszadik szankciós csomagban megtiltja a vándormadaraknak, hogy átrepüljenek Oroszország felett.
Az előző 18 szankciós csomag sem rombolta le Oroszország gazdaságát, de azért most megszavazták a tizenkilencediket is.
Az október 23-án induló Mesterterv című műsorunkban elmondjuk, hogy politikai szempontból ki is nyerte a napot.
Nem számolnak a súlyos gazdasági következményekkel.
Főszerepben Ukrajna.
Az olasz miniszterelnök-helyettes kiemelte, hogy 1956 a mai napig a szabadság jelképének számít.
A kormányfő emlékeztetett: „A forradalmat fiatalok szokták kirobbantani. Ez így volt '56-ban, és még korábban is.”
Az Oroszországi Biztonsági Tanács elnökhelyettese szerint az USA elnöke már nem jobb az európaiaknál.
