Az egész láttán a kezdő háziezermester története ugrik be, aki fafúróval akar vasbetont keresztülfúrni.
Hétfőn, egy mérsékelten szép szeptemberi napon – amikor a világ II. Erzsébet királyné temetésével volt elfoglalva – , hazánkban két nagy formátumú, már már GIGÁSZI politikus, két hasonlóan nagy formátumú bejelentést tett. Az egész láttán a kezdő háziezermester története ugrik be. Régen hallottam már. Talán nagyapám mesélte el nekem? Vagy az egyik tanítóm? Talán az egyik barátom? Igazából mindegy is.
A történet maga igazán egyszerű: élt egyszer egy kezdő háziezermester, aki a feleségével úgy határozott, lakásfelújításba kezd. Hogy megmutassa a felesége számára – bár istenigazából saját magának, de ebbe most ne menjünk bele, mert messzire vinne –, milyen jó háziezermester is ő, úgy határozott, hogy mindent a saját kezébe vesz, minden munkálatot ő fog megcsinálni. Szépen lassan csinálgatta is a dolgát, aztán egyszer csak azt vette észre a feleségével, hogy át kellene vinni egy vezetéket a falon. Ezermesterünk felkapta a fúróját, nagy lendülettel nekilátott a falnak, s csak fúrta, fúrta és fúrta a falat. Kínjában már nem tudott mit csinálni, a fúró csak nem hagyott nyomot a falon. Ezermesterünk verejtékezett, káromkodott, erőlködött, egyszóval próbálkozott. A sasszemű emberünk csak egy dolgot nem vett észre:
Egyszer csak meglátta a komája főhősünk nagy erőlködését, felkapta az is a maga kis fúrócskáját meg hozzá a nagy becsben tartott kis fúrószárát – elvégre azt ő maga eszkábálta össze, a legtisztább alapanyagokból –, és odament ezermesterünkhöz segíteni. Tanakodtak, tanakodtak, hogyan lenne a legjobb, s gondolták, hogy sok lúd disznót győz alapon egymás mellé helyezik a fúrószárak fejét, hátha úgy már sikerül átfúrniuk a falat. Kezdő háziezermesterünk felesége már csak az irgalmatlan káromkodásra és robajra tért vissza a falhoz.
Na, ez történt nagyjából hétfőn is.
aztán majd nagy csodálkozásban törnek ki, amikor meglátják, hogy nem jön össze a dolog.
Amikor megérkezett Dobrev az árnyékfúrójával, bevallom, nem láttam magam előtt azt, hogy befut majd nemsokára a komája is a maga kis fúrókájával. De talán éppen ezért nem is tudok haragudni Márki-Zayra. Egész egyszerűen karakterhű maradt: a messianisztikus hevület még mindig kitart benne, hiába volt már jó pár „Júdása”.
Van egy olyan érzésem, hogy úgy járunk majd, mint a történetbeli feleség: csak az irgalmatlan robajra és káromkodásra térünk majd vissza.
Nyitókép: Dobrev Klára Facebook-oldala
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
