Tudni az egyéni világbajnok, olimpiai bronzérmes Marosi Ádám is tud, mégis, kifejezetten rontott pályát ment a lovával. Mint a lovasedzők beszélgetéséből kiderült: a gond ott van, hogy ő túlképzett azokhoz a szintű lovakhoz, amit a nemzetközi öttusamezőnynek jó szívvel alá lehetne adni. Merthogy egy rossz lovas egy igazán értékes, jó lovat nagyon elronthatna, így inkább középgyenge állományon lovagoltatják őket. Ebben van némi lutri: egy-egy rosszabb ló csak a rángatást érti, azt nem, amit egy jó lovas definíció szerint finoman kér tőle.
A Nemzetközi Öttusa Szövetség úgy döntött, erre az a megoldás, hogy törölni kell a lovaglást, noha a magyar Szövetség felajánlotta szakmai segítségét, hogy a világ öttusázói méltóképpen elsajátítsák a sportáguk egyenértékű egyötödét kitévő számot. Illetve amíg még bent van a lovaglás – még két évig, a párizsi olimpiáig – addig olyan látszatmegoldásokkal dolgozik a nemzetközi Szövetség, mint ami szintén Budapesten debütált: a lovasnak büntetőpontok terhével meg kell simogatnia a menet végén a lovát.
Több viccel nem készültek erre a hétvégére Klaus Schormann elnök úrék, mostmár maradjunk a versenynél.
Az élen álló Demeter Bence szörnyű lovas pályát teljesített, az egyik akadálynál lova ellenszegült, másodikra pedig verte, így elvesztette előnyét. Hogy pontosan hova csúszott vissza, azt a kilencven perces kapkodásban nem is volt idő kibogozni, jött a következő szám.
A bónuszvívás a bevezetése óta gyakorlatilag tét nélküli, ezen az új lebonyolítási formátum sem változtatott. Három győzelmet ért el a mosolygósan, lazán vívó Marosi Ádám és a hozzá hasonlóan láthatóan képzett vívó, japán Sato. Ez a több percnyi feszült figyelem, apró, finom mozgás, dinamikus irányváltás 6, azaz hat másodpercet jelent a záró futószámban. Aránytalan.