Progresszív menetelés a csőd felé

2022. február 16. 10:21
Ha a woke a 21. századi Nyugat szekuláris vallása, az óriásvállalatok annak misszionáriusainak tekinthetők. Csakhogy ez korántsem tetszik a fogyasztóknak – a csökkenő eladások pedig a részvényeseknek sem. Vajon a jog vagy a piaci logika téríti más belátásra a cégvezetőket?

Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban

Get woke, go broke – ez a posztmodern szólásmondás magyarul nagyjából annyit tesz: eszmélj, és becsődölsz. A közmondást az angol ajkú világban egyre többen használják. Valamiféle trend látszik ugyanis kirajzolódni: valahányszor egy cég leteszi a garast a baloldal progresszív „felvilágosodása” mellett, egyre rosszabb pénzügyi teljesítményt produkál. A fogyasztóknak a jelek szerint ugyanis nincs ínyükre a folyamatos ideológiai nyomás. Ennek ellenére egyre több vállalat lép a progresszív politizálás ösvényére.

Árkot ásni az otthonokban

A híres képregénygyártó DC Comics eladásai tavaly óta csökkennek, ami nem kis részben annak a következménye, hogy Superman az utóbbi időben klímaaktivista kijelentéseket is tesz. A szuperhős legújabb kalandjai esetében a progresszív propaganda a minőség rovására bontakozik ki: az egyik epizód borítóján például egy olyan klímatüntetést ábrázolnak, amely nem is szerepel a képregény cselekményében. Valószí­nűleg azért, mert a kreatívcsapat előbb rajzolta meg a kötelező ideológiai üzenetet hordozó borítót, és csak ezt követően kezdett el arról tanakodni, hogy miként is illeszthető be egy klímatüntetés Superman kalandjai közé. Hasonló a probléma Superman melegségével is. A szuperhős szexuális irányultsága gyakorlatilag minden előzmény nélkül, a semmiből tárul az olvasó elé. Superman férfi partnerének karaktere a coming out előtt súlytalannak számított, a szuper­hős csak néhányszor találkozott vele az eseményt megelőzően. Ezért a férficsók meglehetősen kizökkentőnek és a történetbe nem illőnek hat.

A fogyasztóknak nincs ínyükre a folyamatos ideológiai nyomás”

A fogyasztók nem csak a képregénygyártótól fordulnak el: a sorozataiban és filmjeiben nyíltan baloldali üzeneteket közvetítő, gyártói között az Obama házaspárt is felvonultató Netflix 2021 második negyedévében négyszázharmincezer feliratkozót veszített el – csak az Egyesült Államokban. S ha már a mozgóképnél tartunk: 1998-ban, a Titanic debütálása idején az Oscar-ceremóniát több mint ötvenhétmillió amerikai nézte az ABC csatornán. 2021-ben alig tízmillió ember volt kíváncsi a díjátadóra, ahol olyan mondatok hangzottak el, mint hogy „a mai napon a rendőrség három embert fog megölni, holnap pedig újabb hármat”.

Turbulenciákat láthatunk az élelmiszer- és tisztálkodószer-óriás Unilever berkeiben is: a világszinten már-már összehasonlíthatatlan befolyással bíró vállalat nemrégiben ezerötszáz fős leépítést jelentett be. Noha a társaság kommunikációja szerint új szervezeti modellre tért át, elemzők élnek a gyanúperrel, hogy az eset az említett mintát követi. Ennek egyik jele, hogy a cég 2020-ban bírálta a brit belügyminisztert, azt állítva, hogy az ország bevándorlási politikája nélkülözi az emberiességet. Az Unilever egyik legfőbb részvényese levelet intézett a vezetőséghez, amelyben számonkérte, hogy a vállalat miért virtuskodik ahelyett, hogy az üzletmenettel foglalkozna.

A cégeknek a gazdasági és politikai befolyáson túlmenően módjuk nyílt arra, hogy az erkölcsi fősodor irányait megszabják”

Feudális demokrácia

„A demokratikus jogállam elkötelezett az egyenlőség, a szabadság, a befogadás és az alkotmányosság értékei mellett; ámde ezek az értékek ma csupán a gazdasági növekedésnek és a tőkefelhalmozásnak alárendelve érvényesülnek” – jellemzi Wendy Brown amerikai politológus azt a történelmi pillanatot, amelyben élünk. A demokrácia fogalma nem feltétlenül jelent egyet azzal, amit ma modern liberális demokratikus államnak neveznek: utóbbi pusztán csak az illúzióját hordozza annak, hogy a népszuverenitás hatalmából mindenki egyaránt részesül.

Ezek alapján újfajta feudális struktúra körvonalai látszanak kirajzolódni. Egyre több példát találni arra, hogy az óriásvállalatok maguk is a jogalkotás résztvevőivé válnak ahelyett, hogy a jognak alárendelve működnének. A woke kapitalizmus szóösszetétel azonban ennél jóval bonyolultabb befolyásra utal: a cégeknek a gazdasági és politikai befolyáson túlmenően módjuk nyílt arra, hogy az erkölcsi fősodor irányait szabják meg. Egyfajta szimbiózisról lehet szó: az óriásvállalatok támogatásukról biztosítják a progresszív politikai erőket, cserébe pedig megkapják azt a befolyást, amelyet a klasszikus liberalizmus vívmá­nyai már nem engednének meg az állam­nak.

Nyitókép: GettyImages

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés