Kié a legnagyobb, a legszebb, a legdrágább?

III. évfolyam 25. szám | Mandiner Sport
2021. június 24.
Az egy hónapos labdarúgó-Európa-bajnokság alatt nemcsak a kontinens huszonnégy válogatottja méri össze erejét, hanem a tizenegy rendező város stadionja is. Akárcsak a pályán, különböző kultúrák és stílusok csapnak össze.

Edvi László írása a Mandiner hetilapban.

Amikor az Európai Labdarúgó-­szövetség(UEFA) kitalálta, hogy a kontinensviadal elindításának hatvanadik évfordulóján több ország rendezze a tornát, az ötlet vegyes fogadtatásra talált. Szakmailag semmi nem indokolta a döntést, de a sport jó ideje már inkább üzlet, mintsem játék. Tizenkét országba tervezték az Eb-t, ez azt jelenti, hogy a döntőbe jutó csapat játékosai egy hónap alatt törzs­utassá válhatnak egy légitársaságnál, hiszen akár nyolc szép hosszú repülőutat is teljesíthetnek néhány héten belül.

Írországtól Azerbajdzsánig húzódtak a 2020-as Európa-bajnokság eredeti határai, ám a rendező városok közül kettő visszamondta a lehetőséget: Dublin és Bilbao. Utóbbi helyére belépett egy másik spanyol város, Sevilla, az előbbi mérkőzéseit pedig Szentpétervár kapta, amely eredetileg is szerepelt a helyszínek között. Így tizenegy város rendezi a hatvan plusz egy éves jubi­leum alkalmával kiírt tornát. Kizárólag Budapesten értékesítették az összes helyet, így csak itt van telt ház – nem véletlenül irigykedik a világ a magyarországi találkozók hangulatára. A többi helyszínen korlátozások vannak, többnyire a nézőtér 25–45 százalékát tudják kihasználni. Münchenben mehetnek be a legkevesebben, csupán a helyek 22 százalékára engednek be nézőket, de Szentpéterváron és Bakuban is csak félház lehet. Ez az igen borsos jegy­árak mellett is természetesen jócskán csökkenti a bevételt. A rendező városok futnak a pénzük után, hiszen mindenhol szupermodern stadionokkal várják a focistákat és a nézőket. Van, ahol nulláról húzták fel a létesítményt, másutt modernizálták vagy csinosították a korábban épített arénát. Van, ahol sok pénzt öltek a rendezésbe, és van, ahol még többet.

Fotó: AFP / Illyés Tibor

A végjátékot, vagyis a két elődöntőt és a finálét a Wembley-be tervezték. London ikonikus stadionját az évezred elején lebontották, majd 2007-ben adták át a huszonegyedik századi követelményeknek megfelelő létesítményt. Jelenleg a kontinens második legnagyobb arénája, egyúttal a legdrágább: 334 milliárd forintnak megfelelő összeget vallanak be az átépítés költségeként, ami majdnem a duplája annak, amennyibe a mi Puskás Arénánk került. Pedig utóbbit tizenkét évvel később adták át.

Nem meglepő, hogy a szuper-Wembley után a legdrágább a két posztszovjet térségbeli létesítmény. Baku és Szentpétervár a helyi mentalitásnak megfelelően nem nagyon titkolja a költségeket, sőt még az is lehet, hogy felfelé kerekít, mert arrafelé szeretnek kérkedni a minél drágább termékekkel, legyen szó cipőről, autóról vagy éppen sta­dionról. Forintra átszámolva mindkét városban 200 milliárdnál többe került az építkezés. Mindkettő csak kicsit fiatalabb a mienknél. A szentpétervári gyönyörű helyen van, s külön érdekessége a helyszínnek, hogy ilyenkor vannak a fehér éjszakák, vagyis az Eb ideje alatt nem nyugszik le a nap. Mérkőzések után világosban lehet bulizni a Néva nyitható hídjai tövében – és bár még ez a kimutatás nem készült el, biztosan ott fogy majd a legtöbb tömény ital is.

Nyitókép: MTI / KKBK

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés