„Persze, a dolog attól függ, hogy mit értünk kormányon. Liberális demokráciában – aminek Magyarország Orbán Viktor és hívei szerint sem tekinthető – az a mondat, hogy a kormánynak nincs köze ahhoz, hogy mi történik a magántulajdonú sajtóban, a médiában, természetesen helytálló. A kormányoknak nincsenek lapjaik, legfeljebb közlönyeik, s a közszolgálati rádió és televízió sem a kormány álláspontját közli a közönséggel. Az ellenzékben levő nyugati kommunista pártoknak valaha voltak napilapjai – az Humanité, a Daily Worker, az Unità vagy a Volksstimme –, de a nagy demokratikus pártoknak, köztük kormánypártoknak már régen nem. Pártállami rendszerben, mint az Orbán-rendszer, persze más a helyzet. Talán Gulyás miniszter is emlékszik rá, hogy amikor Simicska Lajos ellenzékivé változtatta a Magyar Nemzetet, a Hír TV-t, a Lánchíd Rádiót és a Heti Választ, Orbán Viktor azt mondta, hogy »elvették a sajtónkat«, és sietett intézkedni a Magyar Idők elindításáról, hogy legyen a Fidesznek saját napilapja.
A közmédia persze folyamatosan ellenőrzése alatt állt. Az országgyűlési választás után Simicska belátta, hogy veszített, és megegyezett Orbánnal, hogy visszaadja az egész médiabirodalmat valakiknek, akik Orbán hívei. A TV2, a Hír TV, a Magyar Nemzet, a Demokrata és társaik mind-mind »magántulajdonban« illetve alapítványi tulajdonban vannak, miként a vidéki napilapok is. »Magántulajdonos« vásárolta meg a Figyelőt vagy az Origót is, és azok is a Fidesz médiabirodalmához tartoznak. Olyannyira, hogy Orbán parancsára mindezek egyetlen »alapítvány«, a KESMA részévé váltak, s a sajtótulajdon ilyen koncentrációját még Orbán Alkotmánybírósága is alaptörvényszerűnek találta. Igazán mulatságos, ahogy Schmidt Mária magánpénzéből megvásárolja a nagy múltú Figyelőt, azt a fideszes szennysajtó részévé teszi, majd ingyen és bérmentve átadja a kijelölt alapítványnak.