Az európai zöld megállapodás kivitelezéséhez két lovat kell megülni

2020. január 28. 13:19

Winkler Gyula
Maszol.ro
Nem a katasztrófák fogják kipattintani a globális változást, hanem sokkal inkább az együttműködés szorosabbra vonása., de erről még nem beszélhetünk. Interjú.

„Melyek a fenntartásai a csomaggal szemben?

Frans Timmermans első alelnök, a Green Deal felelőse jött egy javaslattal a zöld megállapodás kivitelezéséhez szükséges összegekről, de mi csak egy keretről döntöttünk, a finanszírozás kérdése egy másik történet. Az ezer milliárd euró nyilvánvalóan egy becslés, a pontos összeget senki nem tudja eldönteni, de a nagyságrend valós, annyi kihívás van. Vannak országok, amelyek gazdasági erejükből, struktúrájukból kifolyólag könnyebben átállnak majd, más országok nehezebben. Hogyha azt mondom, hogy szüntessük meg a széntüzelésű hőközpontokat, akkor kiderül, hogy Lengyelország 80 százalék erre építi az energiaellátását, tehát sokkal nagyobb gondban van, mint mások. Ezért szükséges a méltányos átállási alap, amelyet száz milliárd eurós értékre becsületek fel, ez a teljes költség tíz százaléka. A bonyodalom innen kezdődik, mert a pénz nem áll rendelkezésre, és nem is lesz olyan program, amelyben az EU vissza nem térítendő átállásként osztja ki ezt az összeget. Az uniós költségvetésből 7,5 milliárd euró megszerezhető, országonként 2 milliárdban maximálva, de a 2 szorozva 27-tel nem 7,5…

A felháborodás pedig onnan pattant ki, hogy a 7,5 milliárd euró a jelenlegi költségvetés a közös agrárpolitikából és kohéziós politikából származna, azaz Közép-Kelet-Európában van szükség a pénzre, hogy méltányos legyen az átállás, de a szintén Közép-Kelet-Európában legfontosabb két politikából vennék el. Az is probléma, hogy rendben van-e, ha kimutathatóan egy tagállam érdekei szerint indulnak el a folyamatok? A földgáz miatt zajlott óriási vita, hogy fenntartható-e vagy sem a használata – a szénnél környezetkímélőbb –, és eldőlt, hogy ideiglenesen használjuk ezt is. De a földgázat Oroszországból hozzuk, mert épp rendelkezésre áll a vezeték, ezzel azonban kinek a zsebére játszunk…? Vannak más kérdések is, például a szénadó, amelyet az EU nem tud egyedül megállapítani, mert kiiktatja magát a jelenlegi gazdasági folyamatokból. Ezeket a problémákat csak globálisan lehet megoldani, de a davosi világgazdasági fórumon sem úgy néz ki, hogy a kerek beszédeken túl döntések tudnának születni.

Mi szükséges ahhoz, hogy komoly döntések szülessenek, hogyha az olyan katasztrófák után sem látni változást, mint amilyenek Brazíliát vagy Ausztráliát érik?

Nem hiszem, hogy a katasztrófák fogják kipattintani a globális változást, hanem sokkal inkább az együttműködés szorosabbra vonása. Biztosan lesz változás, de nem a közeljövőben, mert jelenleg nem az országok együttműködésének szorosabb együttműködése felé tartunk, hanem ellenkező irányba. Trump miatt, Irán miatt, Putyin miatt, Hszi Csin-ping miatt a protekcionizmus felé haladunk.

Nem mindenki ért egyet azzal, hogy két lovat lehet egyszerre megülni: egyrészt hatékony lépéseket tenni a klímaváltozás mérsékléséért, másrészt megtartani a gazdasági növekedést és versenyképességet. Mennyiben látja fenntarthatónak ezt?

Muszáj lesz megülni ezt a két lovat, mert hogyha lassul a gazdaság, akkor nem lesz miből finanszírozni az átállást. Hogyha munkahely hiány lesz, akkor nem lehet meggyőzni a társadalmat arról, hogy az átállás érdekében vállaljanak személyes felelősséget. Azok a technológiák, változások, amelyeket látunk, párhuzamosan történnek, összefüggenek egymással, ezekre pedig válaszolni kell. Ehhez szabályozásra van szükség, és intelligensre: ilyen volt például, amikor az EU megtiltotta az apró műanyag használati cikkeket, mert így máris új piacot generáltunk, hiszen ezeket új technológiákkal pótoltuk.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés