„Az ateizmus azért is tarthatatlan, mert az ember valójában nem ura önmagának. Ha nem volna Isten, ha a világban véletlenül kivetve léteznénk, akkor fejlődéssel, tanulással minden tudást, minden új információt megszerezhetnénk magunknak. Ahogyan az őskorban még nem tudtak az űrkutatásról, nemrégiben pedig szondát küldtünk a Marsra, az állandó fejlődést demonstrálva élnénk, és minden kizárólag tudományos színvonal kérdése volna számunkra.
Fejlődés az igazán lényeges ügyekben, például a lét kérdésében nemigen létezik, változás igen, de szigorúan csak az emberi dimenzióban. Az ember menthetetlenül be van zárva a tér-idő kapszulába. Kitekintőképessége, a világot felfogó képessége véges, és ezt ő is érzi. Lehet, hogy teremtményeket klónozunk, de a születés és a halál titka továbbra is felfejthetetlen. Nem tudjuk, miért születtünk, miért vagyunk a világon, még azt sem tudjuk, kik vagyunk tulajdonképpen.
Isten egyszerűen van, ő a teremtő, a végső titkok birtokosa. Szavakkal jellemezhetetlen, csak hasonlatokkal, metaforákkal ábrázolható. Belőle indul, és ott is végződik a teljes teremtés, amelynek lényegét halálunk után, az ősanyagba visszaolvadva ismerjük fel. Már nem emberként, hanem halhatatlan lélekként.”