Isten egyszerűen van

2019. január 22. 14:05

Szentesi Zöldi László
Facebook
Létében kételkedni ugyanolyan ostobaság, mint azt hinni, hogy valamifajta szakállas bácsi (néni) majd emberként üdvözöl bennünket, a meghalt embert.

„Az ateizmus azért is tarthatatlan, mert az ember valójában nem ura önmagának. Ha nem volna Isten, ha a világban véletlenül kivetve léteznénk, akkor fejlődéssel, tanulással minden tudást, minden új információt megszerezhetnénk magunknak. Ahogyan az őskorban még nem tudtak az űrkutatásról, nemrégiben pedig szondát küldtünk a Marsra, az állandó fejlődést demonstrálva élnénk, és minden kizárólag tudományos színvonal kérdése volna számunkra.

Fejlődés az igazán lényeges ügyekben, például a lét kérdésében nemigen létezik, változás igen, de szigorúan csak az emberi dimenzióban. Az ember menthetetlenül be van zárva a tér-idő kapszulába. Kitekintőképessége, a világot felfogó képessége véges, és ezt ő is érzi. Lehet, hogy teremtményeket klónozunk, de a születés és a halál titka továbbra is felfejthetetlen. Nem tudjuk, miért születtünk, miért vagyunk a világon, még azt sem tudjuk, kik vagyunk tulajdonképpen.

Isten egyszerűen van, ő a teremtő, a végső titkok birtokosa. Szavakkal jellemezhetetlen, csak hasonlatokkal, metaforákkal ábrázolható. Belőle indul, és ott is végződik a teljes teremtés, amelynek lényegét halálunk után, az ősanyagba visszaolvadva ismerjük fel. Már nem emberként, hanem halhatatlan lélekként.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 243 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Rendben. Így is lehet, meg máshogy is. Kicsit máshogy és nagyon máshogy is, a létezett és létező hitek szerint vagy azon túl. Fontos és segít, hogy mindannyian higgyünk és gondolkodjunk az emberi léten túli világról. De ahogy a hit, úgy a kételkedés is emberi, és egyáltalán nem ostobaság. A kételkedést nem lehet elkerülni, mert kézzel fogható, szemmel látható, füllel hallható közvetlen tapasztalatunk az isteni létezésről nincs. A lelki, szellemi érzékenységünk nem azonos, ahogy az egyéb képességeink sem. Leostobázni egymást az az ostobaság, a hit felől is és a kételkedés vagy tagadás felől is.

Bocsika, de miért ne lennének szabadok????

Be vagyunk zárva a racionális (kiszámítható és mérhető) tapasztalati világba, ezért nem tudjuk Isten (a szellemi világ) létezését vagy nem létezését racionálisan bizonyítani. Számos érdekes és erős érv van ide is, oda is, de 2x2=4 típusú nincs. De a tapasztalati világ határait (pontosabban határtalanságát) sem lehet emberi racionalitással felfogni. Végtelen, ősrobbanás, tágulás vagy energia, mágnesesség, fény; idő, tér - ezek meghaladják a képzeletünket és elménk ok-okozati magyarázatokat igénylő működését.

A létezés, a szellem, a lélek, a szeretet a valóság egy másik dimenziója. Nem azonosak a szenzoraink ahhoz, hogy ezek mibenlétét tanulmányozzuk. (Olyan ez, mint a labdaérzék: egyikünk a fülén is megállítja, másikunknak a kezéből is kiesik.) Bizonyos jellemzőiket korlátozottan meg tudjuk figyelni, de, hogy mik ezek, mitől vannak és mi történik velük a test nélkül, arról nincs bizonyosságunk. Mivel az életünk rendkívül rövid, a születésünk misztikus, a halálunk félelmetes, roppant sérülékenyek és esendők, kivetettek vagyunk, ezért szüksége van a lelkünknek és az elménknek támaszra. Ez a hit a nálunk erősebb, áthatóbb és befogadóbb szellemben vagy szellemi dimenzióban. Vagy az önhit. És az első bizony nagyobb támasz, szerencsés, akinek erős a hite. Mert amikor jönnek az érthetetlen csapások, szeretteink halála, a betegségek, az öregség, az ún. balszerencse vagy amikor embertársaid aláznak meg, akkor bizony az önhitt pillanatokon belül összetörik.

Értelmes ember, amikor a nagy végső kérdések, a létkérdések kerülnek elő nem ostobázik, nem gúnyolódik, nem gyűlölködik és nem harcol a másik felfogása ellen, de választ. Keresi és erősíti a saját felfogását és közösségét. Aztán, ha a harc mégsem kerülhető el, beleáll, de akkor is tiszteli a más felfogásúakban a tiszteletre méltót.

Arra nekem sincs, de nincs is ilyen figura. Isten nem szakállas, nem öreg, nem a felhők fölött van. Én is tudok döntéseket hozni. Jó és rossz döntéseket.
A jót arról ismerem meg, hogy nehezebb megtenni. A rossz a könnyebb út és rossz felé is vezet.
Isten nagyon sokat segít jó döntéseket hoznom, ha kérem és ráhagyatkozom.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés