Vége az Amerika által dominált világrendnek?

2018. október 9. 9:13
A világháború utáni nyugati liberális világrend összeomlani készül, de ez nem meglepő, mert mindig is egy történelmi anomália volt – írja Robert Kagan neokonzervatív történész a Wall Street Journalban. Kagan szerint olyan régóta élünk liberális burokban, hogy már elfelejtettük, ez mit is jelent. Ugyanakkor felteszi a kérdést: mégis milyen korszakot szeretnénk az eddigi világrend helyett?

Robert Kagan amerikai neokonzervatív történész érdekfeszítő cikket írt a minap a Wall Street Journalban. Véleménye szerint a liberális világrend, amit az Egyesült Államok közel hét évtizeddel ezelőtt felállított, összeomlani készül.

A szerző szerint ez nem meglepő, ugyanis ez a rend „mindig is egy történelmi anomália volt”. A prosperitás hosszas időszaka, a széleskörű demokrácia és a béke a nagyhatalmak között a történelmi normáktól való radikális eltérés volt. „A világ bizonyosan nem ebbe az irányba tartott még 1945 előtt” – fejtegeti Kagan.

A szerző szerint kevesebb mint nyolcvan évvel ezelőtt az Észak-Amerikán kívüli liberalizmus „halálos ágyán volt”. A diktatúrák virágoztak, a nagyhatalmak második világméretű háborújukat vívták, és a zsidó-keresztény nyugati civilizáció szívében elmondhatatlan atrocitásokat követtek el.

Az 1945 után követező időszak tehát nem a felvilágosodás elveinek felfedezéséből fakadt, hiszen azok már évszázadok óta ismertek voltak.

A liberális eszmék azért diadalmaskodtak, mert a történelem során először hatalom is volt mögöttük.

Egy új játékos jelent meg a nemzetközi téren: az Egyesült Államok. Az Egyesült Államoknak egyedi és előnyös földrajzi fekvése, produktív lakossága, korábban nem látott gazdasági és katonai hatalma volt, illetve volt egy olyan liberális elvekre épített nemzeti ideológiája, amit akár erővel is hajlandó volt megvédeni.

Ez a rend pedig olyan földrajzi és geopolitikai teret hozott létre, melyben a liberalizmus nem csak megmaradt, de elterjedt és fejlődött is. Azonban mindig voltak természetes erők, melyek belülről és kívülről is gyengítették: ezek az emberi természet örökkön létező antiliberális jellemzői, illetve a geopolitika versengő és anarchikus hajlamai voltak.

A liberalizmust, mint egy kertet, gondozni és óvni kell. Manapság

az Egyesült Államok úgy néz ki, hogy nem kívánja betölteni ezt a feladatot.

Kagan szerint az egyik legnagyobb kritika, amit hallani lehet a liberális rend ellen, hogy azt Amerika elnyomó, önző, kétszínű és inkompetens hegemóniája hozta létre. A szerző szerint „ebben van valamennyi igazság”, ugyanis „a liberális rendet emberek hozták létre és óvták meg. De volt a való világban jobb alternatívája?”

A nagyvilág a világháborúkat követően is ugyanazon a destruktív pályán haladt, mint amin már a 19. század óta halad. Németország és Japán felemelkedése, illetve Nagy-Britannia viszonylagos gyengülése háborúk folyamatos sorozatát hozta Európában (1870, 1914, 1939) és Kelet-Ázsiában (1894, 1904, 1914 és 1931-1945). A világgazdaság protekcionista enklávékra bomlott, illetve a geopolitikai versengés birkózóvermévé vált. A fasizmus és a kommunizmus 1920 óta folyamatosan egyre népszerűbbé vált. Számos ország szimpatizált továbbra is a totalitárius eszmékkel Németország és Japán bukását követően is. Közvetlenül a második világháborút követően kevesen bízhattak abban, hogy a liberalizmus és a béke fog diadalt aratni. És ha az Egyesült Államok egyszerűen visszavonul, mint ahogyan azt az első világháborút követően tette, a régi minták valószínűleg újra érvényesültek volna.

A múlt század derekán tehát

arra jutott az Egyesült Államok, hogy többet „nem dőlhet hátra megtöltött puskával”.

A béke egyetlen garanciája „az Egyesült Államok folyamatos erkölcsi, katonai és gazdasági hatalma” – jelentette ki Dean Acheson amerikai külügyminiszter 1950-ben. 

Kagan szerint azonban az új rend alkotói nem voltak utópiákban hívő emberek. Tisztában voltak az emberek eredendően bűnös jellegével, a nemzetek versengésével és azzal a jelenséggel, hogy a rendek előbb-utóbb összeomlanak. „Belenéztek a mélységbe, és meglátták, milyen mélyre zuhanhat az emberiség”. Annak ellenére, hogy tudták: „A rend, amelyet létrehoznak, hibás lesz és drága áron lehet majd csak megvédeni”, mégis hittek a nem hibátlan liberális rendben.

A gondolat, hogy Amerika vonuljon ki a világ ügyeinek rendezéséből, nem Trumppal kezdődött. Szerinte ez a gyakorlat már Obamánál is megfigyelhető volt, hiszen ő volt az első, aki az „önmérséklet” politikáját alkalmazta a Közel-Kelettel kapcsolatban. Noha a világ elfogadása „úgy, ahogyan az van”, első hallása értelmesnek hangzik, Kagan szerint

olyan régóta élünk liberális burokban, hogy már elfelejtettük, ez mit is jelent.

„Azt hinni, hogy a hidegháborút követő negyedszázad katasztrofális volt, egyet jelent a katasztrófa-fogalom világpolitikai viszonylatban való jelentésének elfelejtésével”.

A szerző felteszi a kérdést: mégis melyik negyedszázadot szeretnénk akkor?

A huszadik század első fele az első világháborút és a kommunizmus, illetve a fasizmus létrejöttét hozta el. A második Hitler és Sztálin uralmát, az ukrán holodomort, a holokausztot, a második világháborút és az atomfegyverek bevetését. Még az 1950-el kezdődő negyedszázad is a koreai háború, a vietnámi háború, három arab-izraeli háború és a kubai rakétaválság által meghatározott időszak volt.

Kagan szerint „talán a legnagyobb hibánk, hogy nem akarjuk elhinni: a dolgok ismét úgy nézhetnének ki, mint ahogyan a 20. század első felében néztek ki: amikor is alig pár ostromlott demokrácia állt szemben a diktatúrák által dominált világgal”.

Semmi sincsen kőbe vésve, véli a szerző: sem a liberalizmus sikere, sem pedig bukása. „Mint ahogyan láthattuk az elmúlt hetven évben, hatalmas emberi haladásra van lehetőség még a mi veszélyes világunkban is”. De tisztán kell látni: a liberális rend éppen olyan ingatag, mint értékes. „Folyamatosan gondozni kell, nehogy a dzsungel visszanőjön és mindannyiunkat betemessen”.

Összesen 89 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tehát azt akarja mondani a szerző, hogy ha a liberális Egyesült Államok nem háborúzna folyamatosan szerte a világban, akkor mindenhol háborúk lennének.
Meggyőző.

Amelyik ideológiában az izmus főnévképző szerepel, ha lecsupaszítjuk a vázig, azt látjuk, hogy mindegyik csaló és valamilyen részhatalmi érdeket képvisel. Így bár sokszor elrejtve, de benne van a diktatúra is. Olyan ez az ideológiai "izmus", mint volt köztársasági elnökünk "láthatatlan törvénye.

Ami a témához kapcsolódó neokonzervatív ideológiát illeti, Lovas István idézném meg.

Lovas István: Kik is azok a neokonok?

http://magyarhirlap.hu/cikk/49..

Először. Nem szabad összemosni Marx téziseit Lenin téziseivel. Még akkor sem ha látszólag ezt a Kommunista Kiáltvány alátámasztottnak láttatja.
Másodszor: Marx utópista volt, mert elhitte, hogy eljő az a kor, amikor az emberben az egoizmus megszűnik és a tiszta erkölcs, a humánum vezérli a cselekedeteit a világ nagy közösségében.
Szerintem ezt festi le költői képben Petőfi Sándor is A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI c. versében.

„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!”

Ez azonban utópia, mert az emberben kódolva van az egoista magatartás. Mindig többet akar, mint ami van, mint ami a másiknak van. Ehhez létrehozza a saját ideológiáját.

Ennek ellentéte a liberalizmus, amely látszatra „„Szabadság, egyenlőség, testvériség” szlogenre épít, a valóságban azonban az egoizmusra. Ezért van az, hogy vannak egyenlők és vannak egyenlőbbek. Ez teszi lehetővé az „oszd meg és uralkodj” megvalósulását.

Így mondhatjuk; Marx utópista, a liberalizmus racionalista.

Az „oszd meg és uralkodj” nem más, mint rejtett diktatúra.
Ha pedig a demokrácia elé tesszük a liberális jelzőt akkor ez is rejtett diktatúrát jelent.
A kibontással egyetértek.

"A liberalizmus atyja Adam Smith"

Ez a te nagy tévedések. Adam Smith legfeljebb a liberális közgazdaságtan "atyja" lehetne. A liberalizmus azonban ennél több, mert nemcsak a gazdasági liberalizmus létezik

Például a középkorban "septem artes liberales" a szabad emberhez méltó művészeteket jelentette. Az angolban a liberal szó illő, nemes, nagylelkű jelentéssel bírt. A hármas jelszó pedig a francia forradalomtól fogta csokorba foglalta össze.

Mindezek figyelembevételével téves állítás, hogy a liberalizmus atyja Adam Smith.

Jogodban áll válaszolni. Nekem meg jogomban áll figyelmen kívül hagyni. A véleményem leírtam és részemről ezzel befejezve.

"Azt mondják, marxizmus-leninizmuson végeztél."

Úgy látom hívő ember vagy. Netán te is többször bérmálkozol?

"az új rend alkotói... „Belenéztek a mélységbe, és meglátták, milyen mélyre zuhanhat az emberiség”."
Belenéztek, és világossá vált, mekkorára ásták a mélység gödrét.
Az új rend alkotói: a FED-tulajdonosok, az amerikai média-sajtó-híripar-tulajdonosok, a film-, szórakoztatóipar-tulajdonosok, ja, és a bank-pénzgyártás tulajdonosai.
Az egész mély mocsárállam, melynek a végeredménye: az USA teljes tartozása, bank-állam-magán-vállalkozások: a teljes USA-vagyonnal egyenértékűekké váltak.
magyarul: visszafizethetetlenek.
Ezt jelenti: a "milyen mélyre zuhanás".
A diaszpóra felfalta a gazdanemzetet és most jönnek a Kaganok kilométerszám és megmagyarázzák, mit b.szott el az amerikai nép.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés