Nem szeretnék politizáló iskolát

„Önnek volt szerepe abban, hogy az MCC-t fenntartó alapítvány megkapta a Mol és a Richter 10 százalékát, egy sor állami ingatlant, és tavaly 36 milliárd forint pénzbeli juttatást a költségvetésből?

Nem.

Ez kinek köszönhető?

Szakmai, tudományos és oktatói feladatokra szerződtem az MCC-be, nem pedig a menedzsmentbe jöttem. Az MCC célja egy nagyon magas minőségű, az egész országra kiterjedő tehetséggondozó intézmény kiépítése, amely vonzó értékajánlatot tud megfogalmazni a tehetséges fiatalok számára. A támogatásról szóló döntést megelőzően szerintem annyi történt, hogy valaki végigmatekozta, ez mennyibe kerül, hány ingatlan, hány ember, mennyi bér. A másik kérdés nyilván az volt, hogy az MCC egy állami tehetséggondozó ügynökség legyen vagy pedig egy azon kívüli önálló entitás. Az utóbbi mellett született döntés, szerintem helyesen. Az angol college-ok is úgy jöttek létre, hogy működést megalapozó vagyontömeget, endowmentet kaptak. Szerencsésebb országokban földesurak meg püspökök adták ezeket, Magyarországon még ott tartunk, hogy ekkora projektek esetében az állam tud szerepet vállalni.

A Teol.hu-nak nyilatkozta, hogy »a hagyományos elitképző kollégiumok, a népi kollégiumok, a szakkollégiumi mozgalom hagyományait fejlesztjük tovább«. Miért kell egy új közgazdasági szakkollégiumot létrehozni valamelyik meglévő felkarolása, fejlesztése helyett?

A rajkos kötődésem, az ottani állandó tanári címem mellett fontosnak tartom a patrónus tanár titulusomat is a Széchenyi Szakkollégiumban. Az ott végzettek engem is széchenyisnek tekintenek, és erre külön büszke vagyok. Lényegében tehát ebből a klasszikus magyar közgazdasági szakkollégiumi világból jövök.

Az MCC-ben szerintem több magyarországi tehetséggondozási hagyomány találkozik. Az Eötvös Collegium hagyománya például arról szól, hogy a szponzorok egy küldetést határoznak meg, és azt mondják: ezen küldetés és értékek érdekében fogunk az egyetemen túlmutató életet, oktatást szervezni a nálunk lakó fiataloknak. Ez a gondolat nagyon erősen jelen van az MCC-ben.

Egy másik hagyomány a népi kollégiumi mozgalom, amelyben eredetileg, a harmincas években a magyar elit nagy része fogott össze azért a célért, hogy a parasztgyerekek is bejuthassanak az elitbe. Később ez alakult a Népi Kollégiumok Országos Szövetségévé (NÉKOSZ), ennek szellemisége pár évtizeddel később a Rajk egyik alapja lett. A mobilitás melletti ott a másik fontos alap az önkormányzatiság. A Rajk és a többi szakkollégium lényegében diákköztársaságok, ami azt jelenti: ha a kollégiumban élő diákok összejönnek és úgy döntenek, hogy mindent meg akarnak változtatni, akkor mindent meg is változtathatnak.

Továbbá van még egy rövid, de szerintem fontos hagyomány: a 90-es évek legelején létrejövő Láthatatlan Kollégium, ahol a magas bejutási feltételeket teljesítők mentort, nagy ösztöndíjat kaptak, és egyértelmű cél volt az elitbe jutás. Az MCC alapítójának fia, Tombor András eötvösös és láthatatlanos volt, tehát nagyon erős ez a két hagyomány. Egyébként már elég régóta – kevesen tudják, de az MCC már 1996 óta működik.

Mindezekhez kapcsolódik egy normatív cél is az MCC-ben, vagyis, hogy magyar kötődésű szakértőket, gondolkodókat szeretnénk nevelni. Ez azért fontos, mert jelenleg nagyon sok elitképző esetében az egyik legnagyobb dicsőség implicite vagy explicite az, ha valaki bejut a londoni elemzők közé, vagy egy amerikai egyetem professzora lesz, tehát a siker együtt jár az ország elhagyásával. Az MCC-nél ehhez képest – amellett, hogy a diákoknak lehetőségük van külföldön komoly tapasztalatot szerezni – az igazi siker az, ha valaki itthon tud érvényesülni. A szakkollégiumi minta pedig a diákok részvételiségével jelenik meg az MCC-ben.

Itt nem az az elsődleges, hogy mit akarnak a tanárok vagy a diákok. Az számít, hogy állunk a Magyarországot megerősíteni képes elit nevelésének célja szempontjából. Ez egy másfajta működési logika, mint mondjuk a szakkollégiumoké. Az én megfogalmazásom szerint tehát az MCC egy küldetésorientált intézmény.”