Németh: Moszkvában titkosítva pihen a hiteles ügynöklista

Németh Miklós a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelőjével, Prőhle Gergellyel, az Emberi Erőforrások Minisztériumának nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkárával beszélgetett a '89-es határnyitásról a 10. Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón Soltvadkerten.

A rendszerváltás előtti utolsó magyar kormány irányítója szerint az egyetlen hiteles ügynöklista Moszkvában van mind a mai napig, a magyar történészek pedig csak akkor ismerhetik meg a teljes igazságot, ha az orosz fővárosban feloldják a titkosítást. Szerinte szégyenteljes, ami ezekkel a dokumentumokkal Magyarországon történt: „ebbe betettek, ebből kivettek, egy részét pedig megsemmisítették” – mondta, hozzátéve: ő azt javasolta, vagy semmisítsék meg az egészet, vagy azonnal hozzák nyilvánosságra, vagy az új kormány és parlament döntsön az ügynöklisták sorsáról. Az akkori politikai résztvevők ez utóbbit választották. 

Németh Miklós arról is beszélt: hogy miután Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár bejelentette a Brezsnyev-doktrína végét, Magyarországon 1989 márciusában már megállapodtak a pártfőtitkárral a szovjet csapatok és az atomtöltetek kivonásáról, „kezet ráztak”. Azt, hogy nem akkor, és nem ő, hanem a határnyitást „az utolsó pillanatig ellenző” Horn Gyula aratta le ennek az egyezségnek a babérjait, a Gorbacsovnak ígért titoktartás és a köztük kialakult bizalmi viszony tiszteletben tartásával magyarázta Németh Miklós, aki azt is hozzátette, amikor Orbán Viktor 1989. június 16-án a szovjet csapatok kivonását követelte Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén, „már régen le volt zsírozva minden”.    

A volt miniszterelnök szerint az 1989-es határnyitás után még nem lehetett tudni, hogy két év múlva egységes Németország lesz. „Így hozta a csillagok állása és az akkori döntéshozók helyzetfelismerése, ügyessége” – fogalmazott.

Németh Miklós arról is beszélt, hogy a '80-as évek elején az MSZMP-nek 860 ezer tagja volt, de ebből 150 ezer volt igazi kommunista, a többiek között nagyon sokféle ember volt. Ők aztán később érzésviláguktól, értékrendjüktől, felfogásuktól függően „bementek a többi pártba”, a kisgazdáktól az MDF-en át az SZDSZ-ig, a Fideszt is beleértve. Felidézte: 1989 áprilisában Martonyi János személyesen közölte vele: látva, hogy jó irányba mennek a dolgok, kérte felvételét az MSZMP-be. Ő volt talán az utolsó újonnan felvett párttag - mondta, majd kijelentette, ezért nem kell elítélni Martonyit. Bonyolultabb ez annál, hogy „baltával kezdjük el vagdosni a forgácsot” – fogalmazott.

Az 1990-ben megalakult Országgyűlést alkotó pártok mindegyikében ültek kommunista titkosszolgálati emberek, még az MSZP-ben is. Nagy kár, hogy nem néztünk ezzel szembe – mondta. 

Prőhle Gergely, az Emmi helyettes államtitkára vitaindítójában azt mondta: a szemléletváltás feltehetőleg „nem pusztán a kommunista elit éleslátása, illetve megvilágosodása volt”, hanem jórészük az 1956-hoz köthető történelmi tapasztalatok nyomán felmérte, hogy „jobb reformokat végrehajtani, mint lógni”. Szégyenteljesnek nevezte, hogy nem dolgozták fel a kommunista ügynökök múltját. Szerinte a teljes lista hiánya sem menti ezt a helyzetet, sokkal többet kellett volna tenni ennek érdekében. A Magyarországi Evangélikus Egyház az egyetlen olyan szervezet, mely a titkosszolgálati érintettség következetes feltárására törekszik, nem a megbélyegzés szándékával – tette hozzá.