Még a lélektani határ felett vagyunk Erdélyben és Felvidéken is

„Közzétették a romániai népszámlálás adatait. Az ország lakossága 20 millió alá csökkent, de jelentős mértékben csökkent a magyarok száma és aránya is. Némi örömre ad okot az, hogy a lélektani egy milliós határt még mindig meghaladja a magyarok száma, de tovább tart a fogyás. 1992-ben még 1.624.959 magyar élt Romániában, ami a lakosság 7,1 százalékát jelentette, ma 1.002.000 magyar él, ami a lakosság 6 százalékát jelenti. Tíz évvel ezelőtt a 1.227.623 magyar még az összlakosság 6,5 százalékot jelentette.

1930-ban még 745.000 német és 728.000 zsidó élt Romániában, ma 30.000 a német és 2400 a zsidó van az országban. 1956-ban, a háborúk borzalmai után is 385.000 volt a németek és 147.000 a zsidók száma, mára mindkét népcsoport lélekszáma a teljes eltűnésükhöz közelít.

A romák száma 570.000 fő, ami a lakosság 3,4 százalékát jelenti, és kis mértékű növekedést jelent. Egyes szakértők és roma szervezetek sokkal több romáról beszélnek, de a hivatalos adatok korábban is 500-600 ezer, önmagát romának való állampolgárt tartottak nyilván.

Minket természetesen leginkább a magyarság lélekszáma, sorsa érdekel elsősorban. Az adatok alapján joggal mondja Kelemen Hunor, hogy nincs ok az ünneplésre, de a pánikra sem. Büszkeségre ad okot, hogy hatalmas munkával, nemzeti összefogással sikerült, sokszor az árral szemben is megszámlálni a magyarokat, de ha a tendencia folytatódik, akkor megrázó lesz a fogyás a következő években.

A részletes adatokra még várni kell, de az látható a választási eredményekben is, hogy a legnagyobb mértékű a fogyás a vegyes lakosságú nagyvárosokban volt, ahol az asszimiláció miatt is csökkent a magyarok száma. A jövőre vonatkozóan új stratégiák kellenek, mert, ha harminc év alatt eltűnt 600.000 magyar, akkor a következő harminc év megint nagy próbatétel lesz. Sokan vagyunk erdélyiek itt Magyarországon, akik magyarként élünk, gyerekeink itt születtek magyarnak, de sokan továbbmentek. Közülük, vagy inkább a gyerekeik közül sokan lettek rövid idő alatt más nyelvűek, és vesztették el részben vagy egészében magyar identitásukat.

A nemzetpolitika legfontosabb feladata a jövőre vonatkozó stratégiák kidolgozása és gyakorlatba ültetése. Őszintén kell beszélni a szülőföldön maradásról, a nemzetpolitikai prioritásokról. Az intézményépítés mellett szükséges, a történelmi egyházak bevonásával, a gyermekvállalás ösztönzése és a nagyvárosi interetnikus környezetben, kisebbségben élő magyarság célzott támogatása.

Még a lélektani határ felett vagyunk Erdélyben és Felvidéken is, de cselekedni kell, mert különben a többi drámai csökkenést megélt népcsoportok sorsa fenyegeti a magyarságot is.”

Nyitókép: Facebook