„Amikor egy válogatott focimeccsen a nyakában lévő, Nagy-Magyarországot ábrázoló sál miatt kérik számon a szurkolóként jelenlévő magyar miniszterelnököt, ugyanazt az álságos retorikát alkalmazzák, mint annak idején Antall József miniszterelnök kijelentése kapcsán, aki azt vallotta és ezt ki is mondta, hogy lélekben, érzésben (sic!) az anyaországtól elszakított magyarokért is dolgozik, az ő miniszterelnökük is kíván lenni.
Egy nemzet határai ugyanis nem érnek véget a határkerítésekkel, ahogy a nemzeti tizenegy győzelme vagy egy magyar tudós eredménye is a világban szétszórva élő minden magyar büszkesége. Senki nem vitatja el ezt egyetlen más néptől sem.
Az inkriminált szurkolói sál is ezt az összetartozást fejezi ki, egy – az ezek szerint sokaknak még most is fájó – történelmi faktumot megjelenítve. (Amúgy ezzel az erővel a hivatalos magyar címerbe is beleköthetne valaki, mert a királyság idején máshol húzodtak a határok, de mondjuk a német címer sas ábrázolása is aggályos lehetne, hiszen a frank birodalom és a Német-római császárság, ahonnan eredezik a szimbólum, területe sem azonos a mai Németországéval.)
Aki ezt nem kívánja megérteni, és revizionizmust kiált ott, ahol a nemzetegyesítés eszköze a mindenki számára előnyös határon túli magyarság által lakott területek folyamatos támogatása és a kettős állampolgárság megadása, az még most is a döntés miatti lelkiismeretfurdalás foglya, miközben minden további nélkül szemet húny a valóban létező, nemzeti kisebbségeket érintő diszkrimináció felett.
Egy nemzeteit kölcsönösen becsülő és az őshonos kisebbségeket tisztelő Európában nem kellene ilyen történelmi frusztrációktól szenvednie senkinek.”
Nyitókép: Facebook