„Hogy valaki szeretne gyermeket vagy sem, az a legféltettebb magánügye. Akkor is, ha egy elöregedő társadalomnak jogos igénye a fiatalítás. És nemcsak a nyugdíjrendszer, vagy az adózás, de az ország mentális egészsége, úgymond boldogságszintje miatt is. Hiszen nemcsak a hirdetésekben és a kommunikációs kampányokban járatják maximumra a »cukiság-faktort« a mosolygó gyermekek képei, de a személyes életünkbe is páratlan örömet csempésznek a létezésükkel.
A kényszer azonban egy ilyen, az önrendelkezés jogát különösen érintő kérdésben sem merülhet fel. Mert boldog utódokat, csak boldog szülők nevelhetnek! Önszántukból.
Szándékosan fogalmaztam úgy, hogy valaki, és nem úgy, hogy egy nő, mert szerintem a gyermekvállalás két ember közös, egy életre szóló választása. S bár férfiként nem érezhetem át, hogyan is működik a hölgyek anyai ösztöne, abban biztos vagyok, az apaság nekünk is életünk egyik legfontosabb pillére és értelme. Éppen ezért nem is tudom másképpen elképzelni, csakis aktív szerepvállalással, hiszen párunkkal éppen arra tettünk közös esküt, hogy jóban, rosszban társak leszünk egy életen át. Az otthoni terheket is beleértve.”
Nyitókép: Facebook