Szúrás és lebegés

„Hát belekezdtünk egy új évtizedbe. Erről az utolsó esztendőről, a 2020-asról szívesen lemondtunk volna, alaposan elvette az örömünket. Pedig már eleve elfelejtettünk örülni, mondta Orbán Viktor, noha a magyarság elmúlt száz évéből az utolsó tíz volt a legsikeresebb. Ezt, ha esetleg elfelejtették volna, az idén februárban, a szokásos évértékelőjén jelentette ki. A „hagyományos” módon, azaz az övéi előtt megtartott előadáson – visszatekintve – sok ma már komikusnak tűnő dolgot mondott, bár belátom: egy ilyen pandémia után nem feltétlenül tisztességes a februári szavakat visszaidézni. Arra azonban jól rámutat a szöveg, és ezért kell mégis megtennünk, hogy Orbán február 16-án, amikor már Európában is megjelent a koronavírus, egy szót sem ejtett a járvány veszélyeiről, sőt, másnap a parlament tavaszi időszakának nyitóülésére Kásler Miklóst küldte be maga helyett, hogy szóljon pár szót a „kínai vírusról” (via Trump).

Az új évtized hajnalán a szúrásról a járvány rossz kezelése, a lebegésről meg Szájer József jut az eszembe. Az a csúszás talán jobban megfelel az orbáni tíz év jelképének.”