„Alapvetően az a bajom a balliberális emberjogi, szabadságharcos mozgalmakkal, hogy míg azt gondolják magukról, hogy végre most lebontják az egyéni szabadság beteljesülésének útjában álló korlátokat, addig valójában nagyon is korlátoltak, s nem mennek végig a forradalmi úton. Úgyhogy épp itt az ideje új zászlót bontani, s rámutatni arra, hogy ezek a szabadságharcosok valójában megalkuvók, s elárulják a forradalom valódi céljait. Csak néhány példát említenék, engedelmükkel.
Hogy van az, hogy miközben helyesen megállapítják, hogy a férfi és nő csak történeti konstrukció, azonközben elnézik, hogy az egész sportvilágot a patriarchális-fasiszta szexizmus uralja? Nem veszik észre, hogy a sportolók kettéosztása női és férfi kasztokra egy régi világ intézményes konzerválása? Itt az ideje felülvizsgálni ezt az archaikus szemléletet. Hogy van az, hogy miközben helyesen megállapítják, hogy a nemzetből eredeztetett identitás csak történelmileg rögzült előítélet, mégsem lépnek fel az Olimpiai Játékok ellen? Látni kellene, hogy ez a világesemény a nemzetek versengésével csak azt a téves illúziót kelti, mintha a nemzetek még mindig léteznének.
A forradalmi cél nem lehet kevesebb, mint az Olimpiai Játékok megszüntetése. Hogy van az, hogy miközben helyesen állapítják meg, hogy a hagyományos házasságmodell csak egy fixálódott előítélet, a házasságot továbbra is két emberi lény szövetségének tekintik? Miért nem három, öt, vagy akármennyi? S miért csak emberi lények között jöhet létre? Ez megengedhetetlen korlátozás. Ki kell mondani, hogy a házasság az, amit a döntésre képes egyén annak tart.”