„Szinte erőszakosan szórakoztat a darab, nagyon éles humora van, végig röhög a közönség, miközben mégis csak arra a tragédiára fut ki a történet, hogy lehet egy új, jobb világ, de az nekünk nem jár.
Mert nagyon elrontottuk azt, amilyen világ most van, és hiába figyelmeztetett bennünket, mi nem figyeltünk rá. Hiába üvölt és ordít mindenki, hogy ha így élünk tovább, akkor a Földnek nagyon véges a létezése, nem történik semmi. Hiába üvöltünk, hogy nem kéne gyűlölködni, gyűlölködünk. Tök reménytelen az egész, nem tanulunk semmiből sem. Természetesen minden jó színpadi anyag túloz, vagy végletesebb helyzetet mutat, habár nem gondolom, hogy akár a környezetvédelemmel, akár azzal kapcsolatban, hogy mennyire tekintünk minden embertársunkat magunkkal egyenlőnek, nem mentünk volna el a falig. Miért érdemelnénk meg új esélyt? Nem egyszer szóltak, nem kétszer, nem háromszor. Saját bőrünkön tapasztaljuk, mégsem történik semmi sem, mert azt mondjuk, a másik tehet mindenről, mi nem. Senki nem vállalja a saját személyes felelősségét semmiben, kis helyzetekben sem, és nagy helyzetekben sem. Ha elmegyek egy hivatalba, és valamit a hivatal elront, akkor nem tudja azt mondani, hogy elnézést, nem mondtuk, hogy még tizennégyféle nyomtatványt kell kitölteni, hanem hülyének néz, amiért nem tudtam. És ez így van az élet minden egyes területén. Magyarország különösen profi ebben, hogy hazudjon magának a történelméről, a helyzetéről, a gazdasági eredményeiről, a valóságról. Ezek után miért kéne még új lehetőség, mi változik?
Nem tud tanulni az ember a sorsából?
Hát nem úgy tűnik. Miért, mi, magyarok tudunk tanulni az elmúlt száz évünkből? Hát ugyanazt csináljuk, ugyanazokat a mondatokat mondjuk el, ugyanazokat a gyűlöleteket engedjük szabadjára, semmit nem tanulunk semmiből.
A rendezései közéletiek, politikusak, ez erősen túl van tárgyalva, nem is erre akarok rákérdezni, viszont érdekelne, hogy lát-e ebben valamiféle fokozódást az évek múlásával?
Én ezt pont fordítva gondolom, szerintem öt éve sokkal egyértelműbben, karcosabban és jelen idejűbben fogalmaztam a dolgaimban, mint most.