Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Tiltakozhatnak az akadémikusok, amennyire csak akarnak, jön a törvény, amint a végrehajtó miniszter már beígérte.
„Csak a rektorokat említjük meg külön, akik szó nélkül tűrték, hogy a kormány teljesen felszámolja az egyetemi autonómiát. A felsőoktatási vezetők, néhány személytől eltekintve, nem küzdöttek foggal és körömmel a hallgatói helyekért, nem utasították el élesen a nyakukba ültetett, kancellárnak nevezett politikai komisszárokat. Feltehetően a kormány arra számított, hogy hasonló ellenállással fog találkozni a Magyar Tudományos Akadémia ellen indított villámháborújában is. Hiszen onnan nézve a tudósok ugyanolyan szereplők a terepasztalon, mint az előbb felsoroltak. Nincs semmi különbség abban, ahogy a hatalom hozzájuk viszonyul. A forgatókönyv ugyanaz, a miniszterelnök kinézett magának valamit, ezért elveszi. Vagy nem tetszik neki valami, ezért felszámolja. Tudományos műhely vagy Népszabadság, mindegy.
Az ólomkatona azonban váratlanul visszalőtt. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy mire megy vele. Tiltakozhatnak az akadémikusok, amennyire csak akarnak, jön a törvény, amint a végrehajtó miniszter már beígérte. A kétharmad pallosa lesújt, a kutatóintézeteket pedig elveszik. Ekkor sokan azt kérdezik majd az MTA vezetőitől, hogy »na, megérte?«. Egy simulékonyabb magatartással nem lehetett volna legalább részben megmenti az intézeteket? És milyen részeredményt értek el a simulékonyabb magatartással a pedagógusok, a trafiktulajdonosok, a rektorok, az egészségügyi intézmények vezetői? Mit tudtak megőrizni maguknak a magánnyugdíj-tulajdonosok? Az utolsó fillérig elvettek tőlük mindent.
Igen, lehet, hogy az MTA is így jár az összes küzdelme ellenére. De Lovász László és a mögötte álló testület megőrizte ennek a nemzeti intézménynek a méltóságát, amin nem változtat, ha végül erőből őket is lerendezi a miniszterelnök. Nem fog a NER örökké tartani. Az újrakezdés után pedig lesz jelentősége annak, hogy az Akadémia kiállt azért az ügyért, amiért megalapították. A tudomány autonómiája, a felvilágosodás, a szabadság olyan eszmék, amelyek akkor is érvényesek, ha a védelmezőiket esetleg legyőzik a csatatéren. Ezek az eszmények akkor vesznek el, ha nincs senki, aki megvédje őket.”