Az ellenzék nem a maga ura

„Azonban ne legyünk túl naivak: bár nem politikai héroszokról van szó, nem maguktól annyira hülyék, hogy meg sem próbálnak igazítani a biztos bukásokat szállító lakosságellenes, bevándorlásbarát, idegenkiszolgáló, nyugati baloldalnak, uniós bürokratabandának gazsuláló, konzervatív- és nemzet(állam)ellenes, gyűlölködő kampánystratégián. Azért szajkózzák rogyásig, agybomlásig, hogy ugyanazt a programot akarják továbbvinni, mert nem tehetnek mást. Nincs rá felhatalmazásuk. Hisz nem a maguk urai, hanem a szponzorok, pénzügyi támogatók írják elő nekik, milyen politikát kell folytatniuk. És ugye annak a nótáját kell húzni, aki a zenészeket fizeti.

Tulajdonképpen már ebből a csökönyös, stupid mozdíthatatlanságból bizonyságot lehet szerezni, hogy alkalmasint Soros György támogatja s tartja lélegeztetőgépen az egész tehetetlenkedő, dilettáns kompániát. Hát miként módosíthatnának bármit is a kudarcos kommunikációjukon, ha egyszer nem arra kapták a pénzt, hogy az emberek szimpátiáját szerezzék meg, hanem arra, hogy ha törik, ha szakad, fogadtassák el a magyar társadalommal, hogy nincs más út, mint az uniós globalistákhoz való totális betagozódás? A tőzsdecár nem az az ember, aki bármilyen ellenkezést eltűr. Főként nem, hogy úgy érzi, vészesen fogy az ideje, és szeretné végre romboló munkájának a gyümölcsét látni Európa teljes szétverése és káoszba süllyesztése formájában.”