Nyílt levél Heller Ágnesnek

Tisztelt Heller Ágnes!

Amikor a napokban azt javasolta, hogy az ellenzéki pártok lépjenek vissza a Jobbik javára, akkor azonnal gondoltam, hogy nagy a baj. Érdemes lenne utána járni az okoknak. A többség ön mellett áll abban a harcban, amit a józan ész visszaszerzéséért vív.

Személyesen nem ismerjük egymást, azonban a sajtón keresztül követem a munkásságát. Időnként a korrektségre való törekvés csíráit is felfedeztem a nyilatkozataiban, írásaiban, azonban a szememben mindig is az az ember volt, aki következetesen képviseli az „ami magyar, az rossz” személetet. Sosem gondoltam, hogy még okozhat meglepetéseket, azonban a jobbikos mutatványa bevallom megdöbbentett. Sosem értettem önnel szinte semmiben egyet, de azt sem kívántam, hogy ide jusson. Nincs ember, aki ilyen szintű mélyrepülést megérdemelne az ítélőképességet illetően.

Sokan állítják, hogy ön egykor kiváló filozófus, méltán elismert szaktudós volt. Sajnos én annak a generációnak vagyok a tagja, aki erről lemaradt. Talán egyszer bepótolom.

Nem tudtuk komolyan venni azt, hogy folyamatosan rettegett, ahogy azt sem, hogy ágya mellé készített bőröndről mesélt, mert az éppen aktuális jobboldali kormány a történelem legsötétebb időszakának emlékét ébreszti fel önben. Előkészítette a bőröndjét, de a végén mégis itthon maradt, továbbra is itt maradt. Mindig tudtam, hogy a tiszta pillanataiban szépen visszateszi a szekrénybe az összepakolt gúnyákat, mivel

Tudtuk jól, hogy csak a lidércei játszanak önnel. Azt is sejteni véltük, hogy ezek valószínűleg nem is Ági néni szavai, csupán arról van szó, hogy gátlástalan emberek gúnyt űznek szegény filozófus-királynőből. Az említett lidérceket felhasználva keltettek félelmet önben, hogy szájába adott szavakkal a kamera elé tolva rágalmazza a jobboldali pártokat.

Egyeseknek semmi nem drága, ha egy vaskos viccet kívánnak elsütni vagy az érdekeik miatt fel kell áldozzanak valakit, nincsenek tekintettel az ember korára, jeles tudományos munkásságára. Ó igen, a tudományos munkássága, az válik semmivé akkor, amikor egy saját maga által készített közvélemény kutatásra hivatkozik a Jobbik melletti kiállás igazolására. Az egykori tudományos nagyágyú ma sufni-közvéleménykutat, mintha Napóleon műanyagkatonákkal játszana. Milyen lelketlen világban élünk, ahol szegény asszonyt engedik össze-vissza nyilatkozni, hogy nevetség tárgyává váljon.

A rendszerváltás bekövetkezte óta kitartó antifasisztaként a nyilasok és a fasiszták magyarországi visszatérésétől rettegett főfoglalkozásban. Ma pedig egy olyan párt mellett korteskedik, amelynek ideológiája a legközelebb áll a szélsőjobboldalisághoz. Ez a legmegrázóbb bizonyítéka annak, hogy állapota milyen válságos. A Fidesz leváltása érdekében képes az egykori gyűlölt ellenséggel is összefogni, azokat, mint édes cukrot ajánlgatni a gyanútlanoknak. Egy demokratikusan megválasztott demokratikus párt ellenében egy korábban antidemokratikus nézeteket nyíltan hangoztató politikai formáció mellé áll. Egy olyan párt mellé, amelyik a hatalom megszerzésének érdekében időlegesen lemondott arról, hogy őszintén felvállalja ideológiai meggyőződését. Időlegesen színészkedniük kell, addig a pillanatig, amíg be nem emelik őket az önhöz hasonlók a hatalomba. Akkor azonban már késő lesz. Kedves Ágnes,

Én biztos vagyok abban, ha tisztán látna, akkor nem dőlne be a néppártos maszlagnak, nem hinné el, hogy hirtelen elvetették korábbi meggyőződésüket és most egy azzal totálisan ellentétes politikát képviselnek. Mindenki számára világos, hogy ez csupán egy taktikai lépés, teljesen tartalmatlan, független a valós meggyőződésüktől. Egy általános iskolásnak is világos, hogy bár az ön új favoritjai soha nem voltak valóban nemzetiek, azonban annak szocialista változatával valóban rokonszenveztek és rokonszenveznek ma is.

Kedves, Ágnes, pihenjen sokat! Egy józan percében írja fel egy szalvétára, hogy később emlékeztesse önmagát: tisztességes ember se szélsőjobbot, se szélsőbalt nem akarhat hatalomhoz juttatni.