Márciusi őrület

„Egyik meglepetés követi a másikat. A politológusok és az újságírók zöme egyre óvatosabb, sokan nem is vállalkoznak arra, hogy jósolgassanak. A radikális változások kora talán a Szovjetunió bukásával kezdődött. Csupán egyetlen embert ismertem akkoriban -- Henry Kammot, a New York Times szemleíróját – aki (udvariasan) a szemembe mondta egy vacsorabeszélgetés során, hogy naiv vagyok és idealista. Ő ugyanis már akkor, 1990-ben vajmi kevés esélyét látta annak, hogy a demokrácia gyökeret ver Kelet-Európában. Én csak 1994-95-ben kezdtem észrevenni a komoly problémákat. Mások a saját preferenciájukat tekintették (vagy éppenséggel tekintik) a történelem jövőjének. Voltak, akik a nyugati (liberális) demokrácia elkerülhetetlen győzelmére tippeltek.

Az orosz választás tükrében maradjunk abban, hogy a küzdelem folytatódik. Téves volt a liberális demokrácia végső győzelmére tippelni, de legalább olyan nagy hiba most azt feltételezni, hogy a tekintélyuralmi rendszerek korát éljük. Lesz ez is, lesz az is. A demokrácia egyik ellenfele márciusban harci riadót fújt, a másik álmatlan éjszakák során nemlétező ellenségeket fedezett fel. Ám ahol a demokrácia hívei összefognak, ott van remény. Elvégre a márciusi őrület a radikális változások korát jelzi.”