„Az adócsökkentés főleg azoknak hoz könnyebbséget a magyar gazdaságban, akik nehezen tudják kigazdálkodni dolgozóik bérét, és ezek leginkább a hazai kis- és közepes cégek, amelyek egyébként a munkavállalók hetven százalékát foglalkoztatják. Az adó mérséklése nélkül ugyanis ebben a környezetben könnyen előfordulhat, hogy a kis- és közepes vállalkozásnak létszámot kellene csökkentenie, vagy – ami hasonlóan rossz lenne számukra a mai helyzetben – nem tudnák kigazdálkodni a munkavállaló megtartásához szükséges béremelést. Ezért szükséges a béremelés mellett adót is csökkenteni, amire egyébként rendelkezésre áll a fedezet a költségvetésben.
Minden lehetőséget meg kell tehát ragadni, és itt bizony a fél százalékok is rengeteget számítanak. Különösen azért, mert nemzetközi összehasonlításban a nettó bérre rakódó teljes adóteher – az úgynevezett adóék – még mindig nagyon magas nálunk, ebben a ligában a »Top 5-ben« játszunk Európában, ami azért nem válik a dicsőségünkre. Még akkor sem, ha a személyi jövedelemadó nálunk a második legalacsonyabb. Ezért is igyekszik hangsúlyozni Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, nem utolsósorban a befektetőknek üzenve, hogy hat év múlva az adóékversenyben is az unió élmezőnyébe kerülünk, hiszen addigra több mint a felére, 15,5 százalékponttal csökkenhet a munkáltatói adó. Ehhez hasonlóan lesz komoly falat a regionális különbségek mérséklése a munkaerőpiacon. A munkanélküliséget sikerült visszaszorítani, de ennek nem örülhet mindenki egyformán: Nyugat-Magyarországon egy százalék alatti a munkanélküliség, a keleti vagy déli régiókban néhol eléri a nyolc százalékot.
Hat év hosszú idő, de arra elég, hogy apró lépésekkel jelentős eredményeket tudjon az ország felmutatni.”