Tükröt tartani a természetnek
Minden búcsúzás, minden temetés tulajdonképpen rólunk szól, akik még élünk.
Vonósnégyessel többször adtak koncertet csopaki borházunk tornáca előtt augusztusi naplementékben.
Csopaki létünk egyik nagy ajándéka Komlós Péter barátsága volt. Hargitai Gézával, Mező Lászlóval és Németh Gézával – a legendás Bartók Vonósnégyessel többször adtak koncertet csopaki borházunk tornáca előtt augusztusi naplementékben. Legutoljára a kétszeres Kossuth díjas együttes 3999-ik hangversenyét.
Gyakran megfordultak nálunk a családdal a koncertek között is. Fürödtek a strandon, úgy tíz éve még beszöktünk Vele és Lacika fiával a foci pályára és kapura rugdostunk egymásnak. Péter imádta a focit, gyerekként játszott az MTK kölyök-csapatában és – úgy mesélte – sokáig nem tudott dönteni a zene és a foci között. Engem a foci Alberték generációja óta, úgy negyven éve nem nagyon érdekel.
Nem ez volt az egyetlen dolog, amelyben eltért a véleményünk. Bor mellett mindenről tudtunk beszélgetni. Ha zenéről, nagy elődökről mesélt, inkább csak hallgattuk Marival. Ha politizáltunk, nehéz volt oldani végtelen pesszimizmusát. Ha vitatkoztunk is, a végén mindig ott kötöttünk ki, hogy sokkal több, ami összeköt, mint ami elválaszt bennünket.
Dolgozott az utolsó pillanatig. Mester-kurzusokat tartott Tokioban és New Yorkban. Nemcsak azért mert nem tudott munka nélkül élni. Azért is mert nyolcvan évesen, két Kossuth díjjal és négyezer, jórészt külföldi koncerttel a háta mögött sem volt tisztességes nyugdíja. Csodálkoztam mindig, miért nincsen Liszt Ferenc és Bartók országában a legnagyobb zenészek számára, a sportolókéhoz hasonló módon egy „Nemzet Zenésze” díj.
Néhány hete beszéltünk utoljára. Ő volt, aki hűségesen fel-felhívott bennünket. Hol otthonról, hol külföldről. Tervezgettük a következő találkozót. Talán májusban jó lesz. Akkor már enyhül az idő és addigra kizöldülnek a völgyben a szőlősorok.
Ez a találkozás elmarad.
Isten Veled Péter!
jásdi