„És azt gondolom, ez még a legelvakultabb liberálisnak is érthető és elfogadható. Ugyanis előállt az a helyzet Macedóniában, amelyről a liberális kiskáté így fogalmaz: a szabadságom addig terjed, ameddig nem zavarja vagy akadályozza mások szabadságát.
A migránsok pedig nem egyszerűen zavarták és zavarják a macedónok szabadságát, de ellehetetlenítették a macedónok életét. A görög határnál lévő macedón városokban lassan elviselhetetlen az élet. Megszűnt mindaz, amiért a macedónok ott élnek, amiért szerették a szülőföldjüket. Emberáradat, mocsok, szemét, bűz, elfoglalt közterek, parkok, járművek, vonatok, állomások és egyre agresszívabb tömegek. Ez most ott a helyzet.
Erre lépett a macedón vezetés, és ezért vezényelte ki a katonaságot és a rohamrendőrséget a határra. A katonaság és a rohamrendőrség pedig tette a dolgát. Európa pedig örült, és azt gondolta, megint azt gondolta, valami elkezdődött végre, ami véget vet ennek az egyre elviselhetetlenebb őrületnek. De ismét csalódnunk kellett. Huszonnégy órát tartott a macedón ellenállás. Egy nap elteltével a migránsok tömege egyszerűen áttörte a határzárat, átgázolt a rendőrök és katonák sorfalán. S ahogy ezt már megszokhattuk, a hír is megérkezett: megkéseltek egy macedónt rendőrt.
Igen, itt tart most Európa. De még Európa végvidéke is, ahol nem köt senkit az uniós »PC«.
Macedónia is képtelen volt megvédeni a saját határait. Egy fegyvertelen tömeg előtt kapitulált. És most azt a taktikát választotta, hogy minél hamarabb igyekszik megszabadulni a beözönlőktől. Még a macedónok sem fogták fel, hogy ennek így soha nem lesz vége. Erről van szó. Erről a megdöbbentő és érthetetlen önfeladásról. Önfeladásunk közepette pedig a beözönlők tömege egyre agresszívabban és egyre elviselhetetlenebbül viselkedik. Milánóban már tüntetnek, jobb lakhatási körülményeket és igazolványokat követelnek maguknak. Ó, hát persze! Amúgy pedig az olasz rohamrendőrségnek kell visszazavarni őket a táborukba.”