Veszélyes játék

„Pontosabban a hatalomért. Orbán Viktor ugyanis Strasbourgban manapság a hatalomért vív, s ezt nem igazán róhatja fel neki senki a jelenlegi Európai Parlamentben. Különböző stílusban, de ezt teszi ma Marine Le Pentől Francois Hollande-on és Angela Merkelen át David Cameronig az európai politikusok többsége. A halálbüntetés újfenti bevezetésének felvetéséig persze nem merészkednek, a bevándorlási kártyát azonban gond nélkül előrántják. A politika boszorkánykonyháiban a közbeszéd tematizálásán a fejüket törő werberek, finkelsteinek és habonyok ugyanis nagyon jól tudják, ha biztosra akarnak menni, az emberek legalantasabb érzéseire kell hatni. Hiszen senki sem rokonszenvezik a gyilkosokkal, s annak sem örül, ha feldúlják a nyugalmát, vagy elveszti a munkáját. Ezért aztán a kampánytanácsadók által sokszor mérnöki pontossággal kidolgozott terveknek megfelelően a politikusok bedobják a csalit a tömegnek, amely elemi ösztöneitől vezérelve rákap, s egy hét múlva a piactól a villamosig már mindenki a halálbüntetés jogosságáról értekezik.

Ellentmondásnak pedig helye nincs, hiszen a kampányguruk jó érzékkel olyan mederbe terelték a közbeszédet, ahol nem az érvek, hanem az ösztönök dominálnak. Jó lépése erre nem nagyon lehet az ellenzéknek sem, így csak kétségbeesetten tátog. S ha a népszerűség feltornázásához még ez is kevés, jöhet a következő téma, a bevándorlás – Európa számára egyébként kétségkívül égető – problémája. Csakhogy most nem a megoldás, hanem a hatalmon maradás a lényeg, így a bajban lévő politikai erők a populista, a huszonhárommillió-románozáshoz mérhető plakátkampánytól sem riadnak vissza.”