„Plakátszaggatás”: kikényszerített hiba?

„Ugyanakkor a finkelsteini iskolának megfelelően a Fidesz célja többek között az is volt, hogy »előállítsa« a »szélsőséges« ellenzék képét, mégpedig egy olyan témában, ami a magyar állampolgárokat jelen egzisztenciális helyzetükben pont annyira foglalkoztatja, mint a klímaváltozás. (Reakció: »bezzeg most tudnak tépkedni«.) Ezen az sem sokat változtat, hogy az Együtt aktivistái megtették, amit politikai credójukból adódóan kellett. Tuzson Bence, a Fidesz-frakció szóvivője hétfőn már így fogalmazott sajtótájékoztatóján: »Mi lesz a következő lépés? Még szélsőségesebb akciókra kell számítanunk, akár gyújtogatásokra?«

Tuzson felől nézve a foglalkozás tehát elérte a célját. Miközben a korrupció pörög, kinyílnak az akták, leállt a kormányzás, nem »tapintható« ki kormányzati filozófia a harmadik Orbán-kormány mögött, aközben – és ehhez nem kell kvalitatív kutatást folytatni –, a »demokratikus ellenzék« az utóbbi napokban – természetesen a plakátkihelyezéssel összhangban – a bevándorlás ügyében exponálja magát. Abban, amelyről érdemi közpolitikai válaszokat tőlük sem kaptunk, s amely a kvótaviták folytán hamarosan újabb frontot nyit majd az európai csúcsfejek és államok között, és amely csak annyira foglalkoztatja a magyar állampolgárokat, amennyire közvéleményt csinálnak a kérdésnek – a médiában, a politikai napirendben, a nemzeti konzultációval. És úgy érdekli ez a polgárokat, ahogy egy kulturálisan zárt, intoleráns társadalomban várható (lásd a Tárki kutatásait).

Ennek alapján mondhatnánk azt, hogy jobb is, ha a baloldali-liberális ellenzék nem fejt ki ebben a tárgyban álláspontot. Ez azonban helytelen lenne. Hiszen a bevándorlás beérni látszik az egyik legforróbb európai kérdésnek – és a kortárs európai baloldalt ez jobban aggasztja, mint a magyarországi antiorbánista népfront-baloldalt. Másrészt a téma értéktelítettsége és a kormányzati kampány okán helyénvaló is, hogy tudjuk mi az álláspontja egy-egy baloldalinak.”