„2010-ben, mikor a Fidesz-KDNP megnyerte a választásokat, jóindulattal vegyes bizakodással tekintettem rájuk. Adottnak tekintettem például, hogy Mészáros tanár úr pozícióba fog kerülni, és ki kerüljön, ha nem ő? Van elképzelése a világról, végtelenül korrekt, volt nyolc éve felkészülni, lássuk, rajta! Rajta kívül jópár ilyen ember volt még. Nagyon bíztam például Lázár Jánosban, aki polgármesterként példaértékűen végigvitt egy iskolai integrációs programot. Bíztam Navracsicsban és - írásaikon keresztül - a Mandineres csapat nagy része is reménykeltő volt. Gyertek, mutassátok, mit tudtok!
Csak aztán mégis minden máshogy lett. Nem tudom, Mészáros tanár úr ma mit gondol a világról, azóta nem találkoztam vele. Lett egy nyugdíjas állása. De vajon hogyan érzi magát most, a totális győzelemben? Vajon büszke rá, hogy a pártja Hoffmann Rózsát és Semjén Zsoltot adta a hazának? Tényleg ezt akarta? Tényleg így? Vajon ő bízik még ebben az egészben?”