Szorongás, „sms-nyak”, „telefonkisujj” és túlerőltetett szemek – Ébresztő, ideje kijönni a képernyőmámorból!

Minden negyedik magyar okostelefon-függő. A legnagyobb mértékben, csaknem 40 százalékban a 30–39 éves korosztály érintett, de még a 60 év felettieknek is a 16 százaléka tartja magát inkább függőnek, mint nem. A 8–15 éves korosztály naponta átlagosan majdnem 4 órán keresztül bámulja a mobiltelefonja kijelzőjét. Az átlagos felhasználó 150 alkalommal oldja fel az okoskészülékét egy nap, és az idő jelentős részében, mintegy 2,5 órán át a közösségimédia-alkalmazások hírfolyamait görgeti. Azonban úgy néz ki, még ennyi sem elég a képernyőkből. Egy amerikai kutatásban a válaszadók több mint fele mondta azt, hogy 2025-ben kevesebbet szeretné használni az okostelefonját (33 százalékkal többen válaszoltak így, mint az előző évben), képernyőidejük mégis 14 százalékkal nőtt 2024-hez képest. S hogy mi a gond ezzel? 

Kockázatok és mellékhatások 

A túlzott képernyőhasználat mára társadalmi válságtünet lett. Az agyunk, amely évmilliókon át a természet ritmusával szinkronban működött, másodpercenként változó digitális ingerek áradatával kénytelen megbirkózni. Telefon, tablet vagy számítógép – mindegy, melyikről van szó, ha nem tudunk mértéket tartani a használatuk során, az hosszú távon a testünket és a lelkünket is megviseli. Bár lényegesen többet hallunk a mentális egészségre gyakorolt hatásokról, a fizikai tünetek is jelentősek lehetnek. Főként a felsőtestünket érintik, és bár egyelőre nem tartjuk őket valódi betegségként számon, önálló elnevezést már kaptak: leggyakrabban az „sms-nyak”, az „üzenetkarom” és a „telefonkisujj” kifejezésekkel találkozunk a túlerőltetett szem mindennapos problémája mellett. A gondok többsége abból adódik, hogy hosszú órákat töltünk természetellenes testhelyzetben. De ne hagyjuk szó nélkül a pszichés hatásokat sem, mert azok sok esetben súlyosabbak! 

Felnőtteknél 

Egyre gyakoribbak a koncentrációzavarok, a szorongásos és alvászavarok, növekszik a depresszió, az elmagányosodás és a kiégés kockázata. A gyerekeknél a fejlődés normális menetének elakadásai, figyelemzavar, sőt a beszédkészség romlása is megfigyelhető, és riasztó mértékben nő a rövidlátók száma. A képernyő torzít: testképet, valóságérzékelést, kapcsolatokat. Mindez pedig nemcsak egyéni, hanem közösségi szinten is rombol. Ideje belátni: függők vagyunk, és ez a függőség károsítja az egészségünket. Ezt a függőséget ki lehet aknázni, gondoljunk a „fake news” hírekre. Ugyanúgy fogyasztjuk őket, mint a szerfüggők a szert. 

Leszokni, tudatosan 

A „digitális detox” mostanra nem trendi hóbort, amely a wellness-szállodák ajánlatai között szerepel, hanem sürgető társadalmi szükséglet, orvosi tanácsként is egyre gyakrabban elhangzik. A „leszokás” nem azt jelenti, hogy örökre le kell mondanunk az eszközökről, hanem hogy tudatosan helyreállítjuk az egyensúlyt a virtuális és a valódi életünk között. De hogyan kezdjük? Kis lépésekben! 

Gyakori szünetek: minden 20. perc után, amit a képernyőt nézve töltünk, 20 másodpercen át tekintsünk egy távolabbi pontra (legalább öt-hat méter távolság az optimális). Ez jót tesz a szemnek, a nyaknak és a vállnak is. 

Minimozgások: a cél a test ellazítása és a feszültség csökkentése. Pár perc alatt a nyak, a váll, a hát és a szem is átmozgatható. Óvatos fej- és vállkörzések a feszült izmok tehermentesítésére, néhány pislogás a szemszárazság enyhítésére, és máris jobb lesz a közérzetünk. Ezek a gyakorlatok segíthetnek a feszültség oldásában, de a legjobb, ha a képernyő előtti munkát egy-két óránként megszakítjuk legalább 10 perces szünetekkel, ezalatt pedig érdemes felállni, sétálni egyet, vagy valamilyen másfajta tevékenységet végezni. 

Éjszakai képernyőmentes zóna: lefekvés előtt egy órával már ne használjunk elektronikus eszközöket. Ezt a tanácsot nehéz betartani, főleg eleinte, de érdemes, mert önmagában is életminőség-javító hatással bír, és kipihentebb reggeleket eredményez. 

Okostelefon-szabályok a családban: határozzunk meg közösen telefonmentes időzónákat, és töltsük együtt ezt az időt offline. Ilyen lehet a vacsora, egy családi séta, vagy játszhatunk olyan társasjátékot, amit mindannyian szeretünk. 

Ha kész vagyunk továbblépni, akár szabadságra is küldhetjük az okostelefont! 

A minta, a minta, a minta 

Egyre több szülő ismeri fel, hogy változtatni kell: a gyermeknek nem a legújabb tabletre, hanem több beszélgetésre, kapcsolódásra, szeretetre van szüksége. Mi magunk is részei vagyunk a problémának. Mindig hangsúlyozom, hogy gyermekeink követni fogják a viselkedésünket, és ha azt látják, hogy apa és anya a telefon minden értesítésére ugrik, hogyan várhatnánk el tőlük, hogy egészséges viszonyt alakítsanak ki az okoseszközökkel? Ha a mi figyelmünk meg van osztva, ha úgy látják, a képernyőt fontosabbnak tartjuk, mint az ő kérdésüket vagy rajzukat, akkor azt tanulják meg, hogy az emberi kapcsolat helyett a közösségi média jelenti a fő társas közeget. 

A példamutatás nem tökéletességet, hanem tudatosságot jelent. Ne felejtsük: ne attól tartsunk, hogy a gyermekeink nem figyelnek ránk, hanem attól, hogy folyamatosan figyelnek minket! Egy közösen eltöltött képernyőmentes óra, egy családi étkezés, ahova senki nem viszi a telefonját, többet ér, mint bármilyen szankció vagy képernyőidő-korlátozás. Ha valóban azt szeretnénk, hogy egyensúlyt találjanak a hús-vér valóság és a mindenhol jelen lévő, kábulatba ejtő digitális világ között, először nekünk, felnőtteknek kell kijózanodnunk.

A szerző gyermeksebész

Nyitókép: Shutterstock