A nagykövet, aki nem hagyta csőbe húzni magát

„Sokkal beszédesebb Szalay-Bobrovniczky Vince nagykövetet magatartása, aki jobb híján kínosan végignevetgélte az egész bohóckodást. Tegnap este meg is érkezett a magyarázat, miszerint az osztrák tévé csapdát állított neki, de ő okosan nem ült fel ennek, és azért nem szakította félbe a műsort, mert azzal azt a külföldi tévképzetet erősítette volna, hogy hazánkban korlátozzák a művészeket és a gondolatok szabadságát.

Ügyes fiú ez a Vince, nem hagyta magát csőbe húzni, látszik is az arcán, amikor az egyik »Künstler« Hannibal Lecter-eset játszik a zacskóból előkukázott papírkoronával: most azért bazsalygok, hogy öregbítsem hazám jó hírét a sógorok előtt!

Szalay-Bobrovniczky Vincén fel lehet háborodni, lehet követelni a visszahívását, mint ahogy azt a Jobbik teszi, de ezzel egy centivel sem leszünk előrébb. Nem Szalay-Bobrovniczky Vince ugyanis a probléma, ő csak egy tünet. Annak a hazai diplomata sleppnek a 24 karátos képviselője, aki azt hiszi, a külképviselet egy sóhivatal, ahol azzal lehet a legjobb szolgálatot tenni Magyarországnak, hogy bratyizunk mindenkivel, aki szóba áll velünk. Pedig a külügyi szolgálat nem erről szól, nagyon nem. (...)

Csak hogy világos legyen: nem hőbörgésre, kardcsörtetésre, mások provokálására van szükség, hanem higgadt, okos, ugyanakkor határozott és következetes érdekérvényesítésre. Kapcsolatokat építeni azokkal, akikkel érdekünkben áll, udvariasnak és korrektnek lenni mindenki mással. De ha három osztrák suttyó belép a (Magyarország területének számító) nagykövetségre, és ökörködni kezd a (magyar törvény által védett) Szent Koronával, kimért hochdeutschban kérjük meg őket, hogy hagyják abba, és ha több a soknál, nyugodtan közölhetjük velük, hogy az adás a mai napra véget ért, az ajtó arra van.”