Hiszel a varázslatban?
Hiszel az igazi varázslatban? Abban, amelyik nem a külsőségekben lakozik, hanem a szívekben? A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsora erre a kérdésre próbál látványos választ adni, inkább több, mint kevesebb sikerrel.
A futball sokat mond a társadalom állapotáról. Rosszul játszunk, kevés a munka, sok a duma, az urak bratyizva szotyiznak a VIP-páholyokban.
„A bűzlő fejhez most még jött, mintha nem volna elég a baj, egy új fej, egy nagy-nagy buci fej, a politikáé. Ahogy az rátelepedett az amúgy is sápatag focira. Mert ez telepedés, hiába hívják sportpolitikának meg komplex micsodának (elfelejtettem, de pedig tudtam).
És hiába esik sokaknak rosszul, igaza van Szalai Ádámnak: egymás hülyítése folyik már régóta. Tévedés ne essék, fontos hazafias szó a Szalaié, végül is ugyanazt mondja, amit Illyés Gyula: Mert növeli, ki elfödi a bajt. Ugyanebben a versben van még utalás a mai futballról szóló beszédre: Bánatomat sérti, ki léha vigaszt húz fülembe. Fájdalmas hallgatni a sportközvetítések hazug zsolozsmázását, az újságírás szégyene. És mért is van ilyen meccsekből hat-hét tévéközvetítés a hétvégén?
ÉS MI KICSODÁK
A futball sokat mond a társadalom állapotáról. Hát rögtön a lelátó, a lelátók népe! A lelátók nyelve. És ha botrány lesz, márpedig lett, akkor nem arról gondolkodunk, hogyan oldjuk meg ezt a szégyenletességet, hogyan szankcionáljuk, hanem még a legmagasabb helyekről is azt sejtetik, nyomják Krahácsot, igazságtalan velünk a világ. Nagy felelőtlenség ez.
Szóval, nem jól állunk. Rosszul játszunk, kevés a munka, sok a duma, az urak bratyizva szotyiznak a VIP-páholyokban, az újságírók egy része dalolva söpri a szemetet a tizenhatos alá, és gazsulálós lelkességgel adnak hírt az épülő-szépülő stadionokról. Vajon milyen társadalmi érdeket jelenít meg ez a stadionépítési láz?”