Keleti és nyugati

„A valóban szaporodó ortodox templomok látványa tényleg megdöbbenti a szekularizált társadalomban szocializálódott magyar utazót. Még a keresztyént is. Nekem néhány évvel ezelőtt volt hasonló élményem, amikor Kárpátalján jártam. De hasonló »sokkoló« tapasztalatokról adnak hírt az erdélyi úti beszámolók is. Az élményt pedig voltaképpen az az átélhető civilizációs törés adja, amely valóságosan fennállt és fennáll a keresztyén világ nyugati és keleti fele között. Látni való, hogy az ortodox kulturális jövőkép messze el akarja kerülni a nyugati fejlődési modellt, s köszöni szépen, „nem akar felzárkózni«. Gazdaságilag persze igen, de a »fejlődésért« cserébe nem hajlandó feladni saját hagyományos közösségi identitását. Az ortodox történelemértelmezés nem gondolja azt, hogy a modernitás szükségképpen szembehelyezkedik a múlttal, s azt sem, hogy az elvallástalanodás szükségképpen a »haladás« velejárója.

Sőt, ez az államilag is támogatott templomépítési boom épp az elmaradottságból akar előnyt kovácsolni, olyan módon, hogy a gazdaságilag elmaradott társadalmakra jellemző hagyományszerűséget tudatosan integrálja a gazdasági modernizációba. Ekként, a hagyományörzés nem menekülés a jövő elöl, hanem ellenkezőleg, a kulturális múlt tudatos beemelése a modernizálódó jelenbe. A viszonylagos gazdasági elmaradottságnak pedig az az előnye is lehet, hogy az »elmaradott« látja maga előtt kibontakozni a »fejlettet«, s meglehet, arra a következtetésre jut, hogy, nem biztos, hogy a mai nyugati »fejlődés«kurrens mintái az egyedüli érvényes minták a jövőre nézve. Talán létezhet más út is, amely képes a korábbi zárt társadalmat úgy beemelni a globalitásba, hogy egyúttal megőrizze kulturális sajátszerűségét. Éppenséggel, az ortodoxia felől nézve a nyugati keresztyénség sorsa, társadalmi szerepének át - és leértékelődése lehet akár riasztó is. – Mint ahogyan fordítva is, a nyugati individualizmus szempontjából nézve az ortodox egyház ilyen szintű autoritásának a megőrzése állami segédlettel lehet akár egészen premodern, »tudománytalan«, »mitologikus« – , sőt, Adornoval, Horkheimerrel vagy Popperrel fogalmazva »autoritárius«, »diktatórikus«, sőt »fasisztoid« is.”