„Az unióval való kapcsolatot leszámítva, a magyar külpolitika sokadrangú terméke a választási kampánynak. Amivel nem is lenne gond, szerencsésebb politikai elittel rendelkező országokban van egy nemzeti kompromisszum arról, hogy a világban alapvetően merre tartson a haza. Lehetnek módosítások, hangsúlyváltások, de a lényeg marad. A nemzeti érdekeknek megfelelő külpolitika.
Hát nálunk nem így van? Finoman szólva nincs így.
A magát baloldalinak csúfoló Magyar Szocialista Pártnak természetesen mindig volt és lesz is külpolitikai koncepciója. Szolgálni és végrehajtani – sajna, többnyire nem magyar érdeket. Segítségért kuncsorogni és feljelenteni – azaz szurony helyett dollárt és eurót, tekintélyes »véleményformálót« hívni segítségül.
Morális normákat felállítani – azaz megmagyarázni, hogy demokratikus, és hihetetlenül szabadságszeretően is el lehet adni a hazát. (...)
Összegezve: ha jövőre szavaznak, ne csak rezsire avagy trafikra gondoljanak, hanem arra is, hogy ki akar független Magyarországot. Szabad hazát, ahol mi döntünk.”