„Ami a legmeglepőbb, az az, hogy a szerző(nő) arról sem értesült, hogy az előző kormányzati ciklusban komoly tervek születtek a több-biztosítós rendszer bevezetésére. Ezek elsősorban három okból hiúsultak meg. Az első kétségtelenül a Fidesz gátlástalan-demagóg kampánya. A második, hogy nem született szakmai konszenzus: olyan terv, amely egyszerre biztosította volna a szabályozott, de szabad versenyt, és az ellátáshoz való hozzáférés egyetemes jellegének megmaradását.
De a harmadik ok a legfontosabb, legalábbis »kapitalista« szempontból. A potenciális befektetők nem voltak túl lelkesek. Pénzt kellett volna tenniük egy rendszerbe, ahol bevételt érdemben ők is csak a tb-kasszából remélhettek. Márpedig az annyi, amennyi. Az állam kénye-kedve szerint, igen. …Na, most belesétáltam a csapdába! Hiszen én is az államot szidom éppen: önkényesen dönt az egészségügy költségvetéséről. Helyette bízzuk az egyénre! Kiváló! Akkor már csak egy kérdés marad: hol az középosztály, amely plusz-forrásokat tudna tenni a rendszerbe, költene az egészségére? Na hol?
Természetesen vannak, akik megengedhetik maguknak, vagy olyan pozícióban vannak, hogy a cégük fizeti nekik a kiegészítő magán-egészségbiztosítást. Amit a Fidesz adómentessé is tett. Hányan vannak? Pár ezren? Pár tízezren? Őrájuk alapozzuk a rendszerszintű átalakítást? Vagy azért figyelembe vehetjük a bölcsődei gondozónők, közmunkások, dohánytermék-mentesített kisboltosok tehervállalási képességét is?”