Rekviem Zsigáért

„A hidegháború éveiben a Róma-Moszkva viszony jó, sőt kifejezetten barátinak volt mondható. Ennek magyarázata, hogy az olasz kommunista párt a legbefolyásosabb lett Nyugat-Európában. Sztálin anyagi segítséget is nyújtott a Partito Comunista Italiano-nak és vezérének, Palmiro Togliattinak, aki a fasizmus éveiben Mussolini elől Moszkvába menekült és évekig a Lux-szállóban lakott. A 60-as években a kereszténydemokrata Aldo Moro miniszterelnök a szocialistákkal és a kommunistákkal együttműködve tovább ápolta a jó kapcsolatokat. Terítékre került egy gépjárműgyártási kooperáció terve, amely szerint az oroszok karosszéria-lemezt szállítanának, az olaszok pedig ellentételként a know-how-t. A pénzügyi tranzakcióban Róma 8% kamatot akart elérni, a szovjetek viszont csak 5-re voltak hajlandóak.(....)

 A történet vége nem egyértelműen pozitív, nem napsugaras és mindkét fél számára a sikerről szól, miután az oroszok az ellenüzletben rendkívül rossz minőségű acéllemezek sok ezer tonnáját szállították Itáliába. Ezeket a karosszéria-elemeket hamar kikezdte a rozsda, bármennyire is igyekeztek Torinóban a konzerválásukkal. A FIAT-nak a korai korrózió miatt előnytelen híre kerekedett a piacon. A konkurencia nem átallotta a FIAT-műveket »rozsdatemetőnek« nevezni.”