„Megoszlanak a vélemények az Európai Központi Banknak (EKB) a 2008 óta tartó pénzügyi-gazdasági válságban játszott szerepéről, kommunikációjáról és megtett lépéseiről. Egyesek már egyenesen az eurózóna jegybankjának középtávú hitelességvesztését, sőt morális hazardírozását emlegetnek. Azt, hogy az EKB a tűzzel játszik, amikor az euróövezet bajba jutott országainak kötvényeit vásárolja fel nagy tételben. Az EKB 2010 utáni, a korábbi évekhez képest szokatlan lépéseit a német jegybankelnök, Jens Weidmann is határozottan bírálta.
Érdemes azonban a fejleményeket egy másik szempontból is megvizsgálni: van-e a változások közepette állandóság is? A legfontosabb, hogy az EKB a válság során is végig kitart a statútumába foglalt céljai és működési keretei mellett. Ennek értelmében – nemcsak az EKB, de a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) egésze számára is – az elsődleges cél az árstabilitás megőrzése. A statútumban foglaltak alapján a jegybank, elsődleges céljának (amely egyben a függetlenségének garanciája is) veszélyeztetése nélkül, támogatja az Európai Unió általános gazdaságpolitikáját, és hozzájárul az EU alapszerződésben meghatározott céljainak eléréséhez. (Mivel a Magyar Nemzeti Bank a KBER része, a magyar jegybanktörvény 3. paragrafusa pontosan ugyanígy rendelkezik a magyar kormány gazdaságpolitikájának monetáris eszközökkel való támogatásáról.) A statútum kinyilvánítja azt is, hogy az EKB a szabad versenyre épülő, az erőforrások hatékony elosztását biztosító, nyílt piacgazdaság alapelvével összhangban működik.
Ezek megváltoztatása nincs napirenden, ami egyebek mellett abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy az állandóság hitelességet ad, a jegybanki hitelesség pedig nagy érték, és ezt nem szabad eljátszani. Válságos időkben különösen nem.”