„A Hágai Nemzetközi Bíróság 1997-es döntése szerint Magyarország jogot sértett a nagymarosi erőmű fel nem építésével, illetve a dunakiliti vízkormányzó létesítmény üzembe helyezésének elmulasztásával – ugyanakkor az ítélet egyiket sem írta elő a számunkra, ami a jog nyelvén azt jelenti, hogy a jogsértő állapot a bírósági döntéssel megszűnt. Ugyanakkor Szlovákiának a bírósági ítéletben rögzített jogsértései – a Duna egyoldalú elterelése, a méltányos és ésszerű használat elvének megsértése, a közös üzemeltetés helyett az egyoldalú vízlépcső- és vízhasználat megvalósítása, károkozás a Szigetközben és a Szap alatti szakaszon – ma is fennállnak.
Ebből következik, hogy Szlovákia köteles (lenne) a környezetileg fenntartható állapot fenntartásához elegendő vízmennyiséget engedni a főmederbe, és lehetővé kellene tennie, hogy részt vegyünk a bősi mű üzemeltetésben, ellenőrzésben és a hasznainak szedésében – ha Magyarország is úgy akarja.
E jogi tények ismeretében megmagyarázhatatlan a mindenkori magyar kormányok immár 15 éve tartó tétlensége, illetve a hágai ítélet végrehajtásának (a szlovák kormányokkal hallgatólagos megegyezésben történő) elszabotálása. Különösen amiatt, mert a kinyilvánított szlovák álláspont szerint Szlovákia számára a jelenlegi helyzet megfelelő, Magyarország viszont egy jogsértés áldozatának tekinti magát (okkal), és a kialakult állapotokat nem tekintjük elfogadhatónak. Vagyis a második Orbán-kormány immár a sokadik olyan kabinet, amely egy, a magyar érdekeket súlyosan sértő szlovák magatartáshoz asszisztál.”