Régi műsorhoz új férfiak

„A kongresszusnak két fő üzenete volt. Az egyik az, hogy a Kínai Kommunista Párt egységes. A pártegység látszatának megóvására legkésőbb 1989 óta különöse gondot fordítanak Pekingben, mert tudják, hogy a belső harcok felszínre kerülése megrendítheti a párt amúgy is ingadozó legitimitását, és káoszhoz vezethet. A magyar sajtóban is részletesen tárgyalt Po Hszi-laj-üggyel idén súlyos csapás érte a KKP presztízsét: a volt csungkingi párttitkár, a Politikai Bizottság tagja fél éve nyíltan kampányolt az Állandó Bizottságba kerülésért, de ma már előzetes letartóztatásban várja, hogy megkezdődjék bírósági tárgyalása (feleségét már el is ítélték egy brit üzletember meggyilkolásáért). Akár a köztörvényes bűncselekményekbe, akár párton belüli ellenlábasai áskálódásába bukott bele Po, az eset jelzi, hogy a KKP legfelső szintjein nincs minden rendben.(...)

A másik üzenet az, hogy a KKP tisztában van az ország problémáival. Ha a külsőségeket nézzük, azt látjuk, hogy Pekingben, miközben az Országos Népi Gyűlés épületében kétezer fekete zakót, fehér inget, vörös nyakkendőt viselő egyenkáder szocialista útról és hasonlókról szóló rémunalmas beszédeknek tapsol, néhány háztömbbel odébb yuppie-k kávéznak a Starbucksban, milliárdos tőzsdeguruk telefonálnak felhőkarcolók 80. emeletén, vagy avantgárd festők alakítanak komplett gyártelepeket művészeti negyeddé.

Vagyis úgy tűnik, hogy a politikusok teljesen elszakadtak a kínai valóságtól. Valójában azonban, ha a nem is túl vastag ideológiai mázt lekaparjuk, s elemezzük a kikerült szövegeket és híreket, illetve a kongresszus sajtóját, kiderül, hogy a pártvezetők pontosan tudják, hogy hol élnek, és hogy valamit sürgősen tenniük kell a korrupcióval, a környezetszennyezéssel, a kifulladó gazdasági modellel, a társadalmi különbségekkel, a társadalombiztosítás hiányosságaival, az elöregedéssel stb. Hszi Csin-ping, az új pártfőtitkár bemutatkozó beszéde is – a kötelező udvariassági és ideológiai köröket leszámítva – az égető problémák felsorolásából állt.”