Végtelen történet

„Csak egy valami zavar. Filozofálhatunk és vitatkozhatunk a kezdetekről hosszan, hibáztathatják egymást, vagy kívülállókat a felek, a megoldás felé még nem tettünk egyetlen lépést sem. És megint emberek halnak meg, vélemények civilizált ütköztetése és kompromisszumkeresés helyett megint a türelmetlen fegyverek érvelnek. Azok pedig rendre úgy vitáznak, hogy nem sok jó származik belőle. Az ő érvrendszerükben nincsenek szabályok, nincs megértés, csak nyers erő. Az ő érvrendszerükben nincs helye jó szándéknak, bizalomnak, nincs helye annak, hogy embernek nézem a másikat. Mert ha embernek nézném, hogy pusztíthatnám el. Mert ha embernek nézném, tudnám, hogy neki is joga van az élethez.

Gyerekeknek szoktam mondani, mikor nagy veszekedés közben egymásra mutogatnak, hogy engem nem érdekel, hogy ki kezdte, az sokkal jobban érdekel, hogy ki fejezi be.

Legyünk őszinték, de sokszor nem tudjuk megállapítani, hogy ki kezdte. De még ha rá is fogom saját teóriám szerint, hogy a másik volt a vétkes, az nem fogja megoldani a konfliktust, attól egy fikarcnyit sem leszek nagyobb biztonságban. Akármilyen szép álmaim is vannak a jövendőt illetően, beleragadok egy végtelen történetbe. És az, ami mindkettőnket boldoggá tehetne, amiből jutna mindenkinek, aminek mindketten örülhetnénk, amiért mindketten tehetnénk nem lesz az egyikünké sem, hanem szépen szisztematikusan elpusztítjuk.

Emberileg sajnos nem látom ennek a konfliktusnak a végét és megoldását. Amikor politika, vallás, érzelmek, vélt vagy valós alapú mítoszok összekeverednek előállnak a végtelen történetek. S minél hosszabb az előzmény, annál kevésbé lehet kibogozni a szálakat még a kívülállónak, az un. objektív vizsgálódónak sem, nemhogy az érintetteknek. És bármit tesznek, abból a földből csak egy van, Jeruzsálemből is - a maga szent helyeivel együtt - csak egy van. Népből meg kettő. Jövőbeni álmokból, tervekből még jóval több.”