Átkozott frigy
Brüsszelben egy torz szivárványkoalíció öltött testet, s ellenzékének legmarkánsabb vezére Orbán Viktor.
Nincs olyan hagyományos nemzetállam, amelyik önállóan, minden részletet beleértve képes volna előállítani olyan mindennapi eszközöket, mint egy fejlettebb mobiltelefon. A gatyamadzag még megy.
„Érdemes megvizsgálni, mi is ma az Európa-projekt, hogy válságban van-e, hogy érdemes-e csatlakozni, és hogy van-e más lehetőség egyáltalán. Hogy Európa mint közös politikai terv ma mit jelent, arra azért borzasztóan nehéz válaszolni, mert hívei és ellenfelei egyaránt sokat tesznek a ködösítésért. A támogatók leginkább a szociális, jóléti Európát hirdetik, és ennek az értelmetlenül terjengős körülírása zajlik számos szerződésben, az ellenzők pedig a nemzetállam tragikus szétveréséről delirálnak, amiből szerintük egyenesen következik a közelebbről meg nem határozott tragédia.
Holott ez mind tévedés. A helyzet az, hogy a ma ismert nemzetállam fogalma nagyjából a XIX. században alakult ki. Az ezeréves államiságról szóló felvonulási transzparensek senkit ne tévesszenek meg, Szent István, de még Zrínyi korában is mást jelentett a »nemzet« fogalma. Mára viszont odáig jutott a világ, hogy nincs olyan hagyományos nemzetállam, amelyik önállóan, minden részletet beleértve képes volna előállítani olyan mindennapi eszközöket, mint egy fejlettebb mobiltelefon. A gatyamadzag még megy, a számítógép, autó, repülő, űrhajó viszont nem. Azoknak az előállításához az emberek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása szükséges, illetve az ehhez nélkülözhetetlen politikai keretrendszer, a nyugati politikai kultúra évszázadok alatt kialakult normái. Erről szól az Európa-projekt, nem másról, persze ennek észrevételéhez érdemes a fontosabb európai szervek működését, határozatait, stb. nyomon követni.”